Leander Rising interjú
Hihetetlen belegondolni, hogy a Leander Rising zenekar még csak alig 3 éves, mégis mennyi minden történt az együttes életében. Jelenleg egy új nagylemez dalai formálódnak, szombaton pedig illusztris társakkal nagykoncertre készülődnek a Petőfi Csarnokban. Kérdéseinkre Köteles Leander válaszolt.
Javában készülnek a dalok a Szívidomár folytatásához, mire lehet számítani a következő koronggal kapcsolatban?
Eddig 5-6 új dalt sikerült összehoznunk és nagyjából az eddig bevált védjegyek fedezhetők fel, de vannak kísérletezőbb dolgok is, mint pl.: 8 húros gitár, elektronikák, hegedű szólok... De a lemez második fele még hátravan, úgyhogy lesznek itt még meglepik. (nevet)
Rengeteg helyen léptetek már fel, a Petőfi Csarnok valahogy eddig mégis kimaradt. A sok-sok eddigi koncertetek után jelent még plusz kihívást számotokra egy ilyen helyen koncertezni? Mire számíthatnak a rajongók?
Nagyon várjuk ezt a koncertet, mert hatalmas megtiszteltetés, hogy egy alig 3 éves zenekar ilyen jó előadókkal és barátokkal oszthatja meg a színpadot. Többször is felléptünk ezekkel a zenekarokkal és mindig hatalmas buli a vége, most sem lesz másképp. (nevet)
A kihívás részét tekintve, szerencsére voltak már nagyobb volumenű koncertjeink (mint pl.: Slash előtt a Sportarénában vagy a Főnix csarnokban a Tankcsapdával), szóval nem fog minket szétvetni az ideg, de az biztos, hogy a többiek magasra rakják a lécet a színpadi teljesítményükkel, úgyhogy igyekezni fogunk megfelelni. (nevet)
Nem éppen szokványos úton "futottatok be", gondolod, hogy ezzel kitapostatok egy utat a fiatalabb zenekarok számára, amin esetleg ők is elindulhatnak?
Szerencsénk volt, mert sikerült elkapnunk a Facebook-YouTube kört az elején. Ma már ezt látom járhatóbb útnak, mint a kereskedelmi médiát, mert ha jó vagy, a közönség úgyis mögéd áll, nem kell semmit lenyomni a torkukon, jobb ha ők fedeznek fel téged! (nevet)
Mindig is benne volt a zenekarban a külföldi lehetőségek keresése, jelenleg hogy állnak az ország határain kívüli bulik, esetleg turnék kilátásai?
Valójában a környező országokat már körbejártuk, voltunk Angliában, Németországban és Csehországban többször is. Ez egy lassabb folyamat, de rajta vagyunk, hogy mindenhol megismerjék a zenénket.
Az előző kérdéshez szorosan kapcsolódik, szerinted meddig lehet jutni a zenekarral? Mik azok a legnagyobb álmok, amik a realitás talaján maradva még teljesíthetőek is?
Világuralom! (nevet)
A nyáron milyen érzés volt, amikor az I'm Broken közben felbukkant Phil Anselmo a színpad szélén?
Én személy szerint utólag tudtam meg, hogy ott volt, mert éneklés közben általában alvásközeli állapotban vagyok, de Attila és Béla el volt ragadtatva a gyönyörtől, mert hát talán legnagyobb kedvencük
a Pantera és persze ott van a Vulgar Display of Cover, szóval hatalmas élmény és megtiszteltetés. Attila miután bedobott pár pálinkát, még egy dal erejéig fel is ugrott a színpadra a Down koncertre. (nevet)
Újabban interjúink végén meg szoktam kérdezni a zenekar véleményét arról a számról, amivel megismertem őket vagy csak egész egyszerűen a kedvencem... Jelen esetben a Viharom Tavaszomról mesélnél kicsit? Hogyan született a dal, mit jelent számodra?
Az egy érdekes történet. Igazából a zenéjét egy Rnb sláger ihlette, jött a riff és kicsit felturbóztam. (nevet)
A szövegnél már nem nagyon emlékszem, hogy mit akartam mondani, de az biztos, hogy az elvágyódásról szól. (nevet) Itt még magányos lovagként nyomtam, de pont itt ismerkedtem meg Attilával, aki be is ugrott egy szólóra és innentől lettünk zenekar.
HA OTT KELL LENNÜNK, AKKOR OTT LESZÜNK...
Az elmúlt hétvégén Kazincbarcikán koncertezett a Leander Rising. A koncert előtt ültünk le a srácokkal, hogy elmeséljék nekünk a külföldi koncertek tapasztalatait, a jelen eseményeit, és a jövőbéli terveiket.
Rockbook: Mára már sokan ismernek titeket, sorra jelennek meg a veletek készült interjúk. Mi most az aktualitásokra lennénk kíváncsiak. Nemrégiben debütált a legújabb klipetek a Félőlény, és a Campus fesztiválon is játszottatok egy másik új szerzeményt, az Öngyötrő-t. Ebből adódik a kérdés: Készültök az új nagylemezre?
Leander: Igazából egy kislemezre készültünk, de útközben rájöttünk, hogy ez valójában egy fél lemez, úgyhogy egy egész lemez lesz belőle valamikor ősszel.
Rockbook: Most ősszel vagy jövő ősszel?
Leander: Ja, mert hogy most ősz van... Jövő ősszel. Vagy tavasszal. De jövő őszig biztosan elkészül.
Rockbook: Az új számok egyikében egy elektronikus felvezetés és betét is található. Ez azt jelenti, hogy újabb kísérletezésbe fogtatok?
Leander: Ez az első ilyen volt, de egyébként a Maczák Márk az ex-dobosunk csinálta...
Vörös Attila: Együtt csináltuk.
Leander: Vagyis Attila átment és megmondta, hogy így csináld… Kísérleteztünk. Nem gondolom, hogy ebből szokást fogunk csinálni, de egyszer belefér. Alapvetően a zenekarra jellemző, hogy ilyen kísérletező kedvű emberekből áll, mindenki mindenféle zenét hallgat, és ez meg is jelenik a zenénkben, tehát igazából simán lehet még, hogy elő fog jönni, de az is, hogy soha többé. Gyakorlatilag bármi megtörténhet.
Rockbook: Tavasszal egy néhány állomásos külföldi turnén vettetek részt. Mik voltak tapasztalatok, milyenek voltak visszajelzések?
Leander:????
Rockbook: Németország...
Jozzy: Ja, tényleg! Az is az idén volt.... Úr Isten! Hogy mik voltak a tapasztalatok? Ott is jól be lehet rúgni... Németország annak a tesztelése volt igazából, hogy mit tudunk olyan helyen csinálni, ahol még nem voltunk, ahol nincsen magyar közönség, akiket elő lehet venni. Igazából nagyon meglepő volt például, hogy amikor Drezdában játszottunk, voltak helyi német arcok, akik már ismerték a zenénket. A koncert után odajött egy csóka a bárból „szárátlek titeket”- vagy valami ilyesmit mondott, konkrétan magyarul, de úgy, hogy az hallatszott, hogy semmit nem tud magyarul. Tehát az a lényeg, hogy már oda is eljutottunk valamilyen szinten. Nem mondom, hogy hatalmas bulik voltak, de kezdetnek frankó volt. A cseh vonal viszont elég jól beindult. Ott igazából januárban játszottunk először és három koncertünk volt ott.
Rockbook: Kiadók vagy média részéről volt valami érdeklődés irántatok?
Vörös Attila: A cseheknél a prágai bulira hívott a Sony -a partner- embereket. Ez alapvetően ilyen promóciós buli volt. Ennek a folyománya volt a második prágai koncert és utána egy fesztiválon léptünk fel. Így sikerült ott valamit elérnünk. Kint volt a helyi tévé, meg a Star Magazín, ami gyakorlatilag a helyi „Metal Hammer”. Ennek ott a mai napig is elég nagy kultúrája van . Ez egy elég komoly magazin, amiben egyébként meg is jelentünk. Tehát ott valami elindult, de majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.
Rockbook: Ti (Attila, Béla és beugrósként Jozzy is) a Vulgar Display Of Cover Pantera Tibute-ben is tevékenykedtek. Nyilván nagy kedvencetek Phil Anselmo. Ő is aznap játszott a Down-nal a Hegyalja Fesztiválon, amikor a Leander Rising is fellépett. Miközben az I'm Brokent- játszottátok, megjelent a színpadon Anselmo. Úgy gondolom, hogy nagyon nagy élmény volt egy színpadon állni vele.
Vörös Attila: Igen. Ez olyannyira nagy élmény volt, hogy utána nagyon be kellett rúgnom. Amikor együtt jammeltünk, csak azt vettem észre, - miközben tomboltam a színpad szélén, - hogy valaki a nyakamba akasztott egy gitárt. Azt sem tudtam, hogy gitár vagy basszusgitár van rajtam, egyből mentem a színpad közepére és toltam valamit, de fogalmam sem volt, hogy mit. Ez annyira jól sikerült! Attól, hogy Anselmo feljött a színpadra és gratulált annyira izgalomba jöttem, hogy remegtem végig.
Rockbook: Tavaly a Dal-on indultatok saját számmal is, meg Keresztes Ildikónak is készítettél egy számot. Indultok újra idén?
Leander: Pont tegnap hallottam, hogy elindult újra a pályázat. Szerintem meg fogjuk próbálni. Nem tudom, hogy ez-e a mi utunk, de ilyen szinten meg kell hinni a sorsban. Meg fogjuk írni a dalt, be fogjuk küldeni, és ha ott kell lennünk, akkor ott leszünk. Majd meglátjuk!
Rockbook: Koncerteken játszotok Rihanna, Lady Gaga feldolgozásokat is. Ők hallották ezeket a nótákat? Van-e valami visszajelzés az eredeti előadóktól?
Vörös Attila: Elvileg hallhatták, mert pl. Lady Gaga-nál a szerző ő maga, és megkaptuk a jogot arra, hogy játszhassuk a dalt, engedélyezték, hogy a feldolgozás megjelenjen lemezen. Ez elég jó visszajelzés, nem? A Rihanna nem hiszem, hogy hallotta, bár elképzelhető, mert amikor megjelent a klipünk, akkor nem sokra rá az interneten a Leandert megkereste egy csellista csaj, - akiről kiderült, hogy a Dr. House-ban epizódszereplő volt a VI. évadban, a diliházban -, aki egyébként, a Rihanna csellistája. Neki marhára tetszett, úgyhogy simán lehet, hogy megmutatta a Rihannának a feldolgozást.
Leander: Ennél egyébként még sokkal érdekesebb, hogy a „Szomorú vasárnap” tudomásunk szerint egy nagyon-nagyon durva szűrön megy át, ott a jogutódok döntik el, hogy ki kapja meg a jogot a feldolgozásra. A mi változatunk bejött nekik, így megkaptuk az engedélyt. Valószínűleg nem hallgatták végig. Egyébként a feldolgozások ereje az, hogy ezek által fel lehet figyelni olyan zenekarokra, akik egyébként nem jutnának el a nagyközönséghez.
Rockbook: Ha már szóba került Dr. House, mint sorozat! Egy most futó magyar sorozatban szerepelsz, Attila. Úgy láttam a facebook oldalatokon, hogy ez megosztja a rajongótábort.
Vörös Attila: Így van! Nagyon megosztotta a tábort. Erre lehetett számítani. Én egyébként eléggé korlátolt gondolkodásúnak tartom azt, aki ezt elítéli. Mindenkinek lehet szabad véleménye, de nekem is megvan a saját véleményem. Az pedig az, hogy állandóan, - évtizedek óta - mindig mindenkinek az a szívfájdalma, hogy a keményebb zenét, az underground zenét a gonosz, mindekori mainstream média nem támogatja, és amikor ilyen van, hogy oda kerülhetne, illetve oda is kerül, akkor meg megy a hőbörgés, hogy ez milyen dolog volt?! Például azt sem tudom, hogy az mennyivel lenne különb, ha a Dal kapcsán is bekerülnénk az adásba?
Rockbook: Örülnénk neki, hogy van végre rockzene is az ilyen jellegű műsorokban.
Vörös Attila: Nem mindenki örülne neki. De én meg egyébként a saját utamat is járom, és a zenekar érdekeit is képviselem mindenhol. Lesz még ennek folytatása is.
Rockbook: Azt olvastam, hogy az adott sorozatban egy külföldi zenekarnak voltál a gitárosa...
Vörös Attila: Miért? Nem?!
Rockbook: De, persze ez így is van. Ezért is akartam megkérdezni, hogy a Nevermore- korszak befejeződött?
Vörös Attila: Mivel Jeff Loomis és Van Williams kiszálltak, gyakorlatilag nem volt értelme folytatni. Hivatalosan nem oszlott fel a zenekar, de hát így nem lenne értelme lekötni egy koncertet, e nélkül a két tag nélkül.
Rockbook: Akkor még nem lefutott a Nevermore-kérdés?
Vörös Attila: Háááát. Ez bonyolult. Csak akkor derülne ki, ha már ott lennénk. Nyilván sose mondanám, hogy nem élvezném, hogy nem csinálnám szívesen, mert életem legmeghatározóbb és legszebb két éve volt, mikor a kedvenc zenekarommal turnéztam a világon mindenhol.
Rockbook: Az a kapcsolat, hogy jött létre velük?
Vörös Attila: Az még a myspace-en keresztül. Mivel én gyerekkorom óta imádtam ezt a zenekart, képben voltam, hogy akkor már egy éve nem volt másodgitárosuk, és ez egy olyan zenekar, ami abszolút két gitáros felállásra ír dalokat. Meg is hallgattam a neten, hogy hogyan szólnak egy gitárral. Akkor találtam ki, hogy mi lenne, ha felvennék egy pár számot és elküldeném nekik myspace-en: Hogy sziasztok, itt vagyok, hogy lehetne-e? És ennyi. És összejött. Nagyon lerövidítve ez volt a story.
Rockbook: Az amerikai közönséget tervezitek-e meghódítani?
Vörös Attila: Ez az Amerika dolog egy nagy ….. Én például ha választhatnék, nem is Amerikában képzelném el a saját vagy a zenekarom jövőjét, hanem Európában. Skandivániában, finn vonalon. Oda is sorolnak be egyébként minket zeneileg. Sokkal nagyobb a kultúrája is ennek a fajta zenének ott, mint mifelénk. Amerika egy óriási ország, és ott vannak persze nagy metálzenekarok, de odakerülni innen, Magyarországról, az elég nagy dolog. Ahhoz ott is kell élni.
Rockbook: Cserkónak sikerült...
Vörös Attila: De ő kinn is él. Majd meglátjuk, hogy hova sikerül eljutnia. Én szurkolok neki, de ahhoz ott kell lenni. Másképp nem megy.
Rockbook: Ti hogyan képzelitek el a jövőtöket. Itt akartok Magyarországon maradni?
Jozzy: Amíg meg nem unjuk! Mindenképpen úgy tervezem. Mindenféle dolgok ide kötnek, meg igazából, amit Európában el lehet érni, azt innen is el lehet már érni. Az már nem olyan vészes. Élni mindenki itt szeret, az meg hogy a zenekar eljusson külföldre, az meg nyilvánvalóan mindenkinek az álma.
Rockbook: Mik a terveitek a jövőre nézve?
Leander: Amit általában egy zenekar csinál: dalkészítés, lemezkészítés, koncertezés.
Rockbook: Új számok, klipek érkeznek-e?
Leander: Igen. Az Öngyötrő-t ígérgetjük pár hónapja, az valószínűleg tényleg még idén kinn lesz, talán egy hónapon belül. Még novemberben a PeCsa-s buli előtt. És valószínűleg még az év vége előtt el fog készülni egy másik új dalnak a klipje is.
Műtrágyával a Zöld Pardonban
Szeptember 3-ára egy hatalmas nyárzáró bulit tervez a Zöld Pardonban a Leander Rising és hogy még nagyobb legyen a bál egy népszerű finn banda, az 1991-ben még punk rock csapatként megalakult Apulanta (Műtrágya) is fellép velük.
A koncert kapcsán egy villáminterjú is készült a frontember Leanderrel.
Mit várhatunk a ZP -s bulitoktól? Készültök bármilyen spéci dologgal?
"Dumáltunk már erről a fiúkkal, és valószínűleg 2-3 új dalt fogunk játszani. De szokás szerint lesz több vendégszereplőnk is, mint minden pesti koncerten. A garantált jó hangulat, az önfeledt spontán taps alap!" (nevet)
A vendégzenekar szerepét a finn Apulanta tölti be. Ők hogy kerültek képbe?
"Ha jól emlékszem, ezt a drága menedzserünk intézte, ez amúgy egy cserebuli. Bár itthon nem nagyon hallani róluk, de Finnországban az egyik leghépszerűbb zenekar. Cserébe mi is megyünk majd finn földre zenélgetni, szóval ezért is kérünk mindenkit hogy időben, tehát 19 h–ra érjen ki a ZP-be és nézze meg finn barátaink műsorát!"
Kíváncsivá tett a hír, miszerint a nyáron szerződést kötöttetek egy friss kiadóval, a Hear Hungary-vel. Mi változik ezzel, milyen előnyökben részesültök ezentúl?
"Valójában ugyanazokról az emberekről van szó, mint a Sony-nál, szóval az újdonság erejével semmiképpen nem hat a dolog. Nagyon jó munkakapcsolat alakult ki velük az elmúlt években, úgyhogy optimistán tekintgetünk a jövőbe. A jó hír, hogy itt már egy független magyar kiadóról van szó, nincs annyira megkötve a kezük, így a sok év alatt felgyűlt külföldi kapcsolataikat jobban ki tudják majd használni. A terveket már közösen felvázoltuk - izgi lesz!"
Zenetábor, külföld, világuralom
FEZEN: - Helló, először is gratulálok a bulihoz, nem semmi, hogy elsőként, fényes nappal több, mint félig raktátok a helyet nulladik nap. Szokásos dolog ez nektek?
Vörös Attila (gitár):
- Helló, hát, az a helyzet, hogy itt a FEZEN-en már harmadszor nyitjuk a nulladik napot és mindig ez van. Először a Bakterházban voltunk, az tele volt, de most szerintem még több ember jött, szóval javuló tendencia abszolút. A buli k... jó volt, jól éreztük magunkat, jól is szólt, reméljük, kifelé is.
- Örülünk! Hallottuk ám, hogy rajongókat visztek turnéra egy nyereményjáték kapcsán, mit is kell erről tudni?
- Jaa, igen, ez úgy volt, hogy csináltunk egy zenetábort, a Depresszió bőgősével, Kovács Zolival, meg még egy-két baráttal. Egy hetes zenetábor a Közvágóhídnál Budapesten, ahova dobosok, gitárosok, énekesek, és komplett zenekarok is eljöttek, és a hét végén egy játékos sorsolás keretein belül egy-két ember a turnénk valamelyik állomásán részt fog venni egy-két számban.
- Sikeres volt ez a tábor?
- Abszolút, most a koncerten az első sorokban ott voltak a táborosok közül sokan, a Facebook oldalon a mai napig megy az írogatás, hogy milyen jól érezték magukat, posztolják az őrült sztorikat, szóval remélem, jövőre is lesz valamiféle folytatása a dolognak.
Mi a helyzet a külfölddel, beveszitek Amerikát?
- Hát, Amerika bevétele kicsit tolódik, mert ahhoz igazából ott kéne lenni nagyon. Túl nagy ugrás az innen. De alakul a külföld, Csehországban már háromszor játszottunk, mindig pozitív fogadtatással zajlottak a bulik, a környező országokban is járkálunk egy ideje. Valami már elindult, igyekszünk és meglátjuk, hogyan tovább.
- Van valami preferenciátok, hogy hol szerettek inkább fellépni? Klubbok vagy fesztiválok?
- Nincs ilyen, mert ez a kölcsönhatáson múlik, egy fesztiválon is ugyanúgy meg tud lenni a kapcsolódás a közönség és a zenekar között, mint egy kis klubban. Szerintem egy kis klubban, egy intimebb környezetben könnyebben létrejön ez a kapcsolat, én emiatt azokat jobban szeretem. A fesztiváloknak teljesen más hangulata van, több a tér a zenekarok és a közönség között. De van olyan, amikor ezt át lehet hidalni, például szerencsére a mai buli pont ilyen volt.
- Egytől tízig hányas volt ez a mai koncert?
- Ez egy...kilences?
(odafordul az éppen akkor belépő Leanderhez.)
Köteles Leander:
Hét és feles, inkább. De az csak a meleg sör miatt. :-)
Vörös Attila:
Akkor nekem nyolcas, mert a sör tényleg meleg. De a hangzás remek volt, nekem ez jól esett, szeretek így játszani.
- Miket várhatunk tőletek?
- Most jött ki egy új klip a Félőlény című nótához, illetve most készülőben van az Öngyötrő című dalhoz egy videóklip, ezt a dalt ma már játszottunk is. Ősszel pedig a 27 év című balladához egy ilyen sztorizósabb videót tervezünk.
- A zenekarból ki a legnagyobb parti állat?
- Dzsozi. Egyébként mindenki nagyon őrült, talán a Dzsozi a legnagyobb hippi arc, mostanában mondjuk a Béla iszik a legtöbbet, a Láder (Leander) konstansan sokat iszik, nálam ez mindig a bulitól függ.
- Mit szerettek a FEZEN-en?
- Jófejek az emberek, jó hangulat, jönnek is a népek, szerencsére egyre többen. Jó zenekarok vannak, közel van Pesthez...
A kapuban van a kulcs
A közösségi koncertszervezés pionírjaival, a No Label Hungary kezdeményezőivel, a String Theory-s Takács Józseffel, a grabancos Ihász Péterrel és a tegnaputános Petrik Bélával beszélgettünk az ötletről és a lehetőségekről. Mindhárman aktív zenészek, így kedvenc helyük a próbaterem – kinek-kinek a sajátja. Logisztikai megfontolásból a Tegnapután próbahelyén, az egykor szebb napokat látott Ganz-telep atomtámadást idéző udvarán találkoztunk.
Tulajdonképpen mi a No Label Hungary?
Petrik Béla: Egy régóta a levegőbe lógó ötlet manifesztációja. Péter és én már többször játszottunk együtt, ugyanazon az estén, s azt láttuk, hogy nagyon sok olyan zenekar van, akik jó zenét játszanak, de az égvilágon senki nem tud róluk. Mi is csak azért, mert éppen ott voltunk. A rádióból vagy a tévéből nem ezek a zenék szólnak. Arra jutottunk, hogy vélhetőleg ezeket a zenekarokat nem promotálja senki. Önállóan próbálkoznak azzal, hogy áttörjék az ismeretlenség falát, de ez nem megy: kevés az energia, a pénz. Így jött az ötlet, hogy megpróbáljuk őket összefogni. Ezért alakult a No Label Hungary (NLH), hogy legyen egy virtuális egyesület, egy ernyőszervezet, ha úgy tetszik, „aki” a különböző energiákat egy mederbe tereli.
Ihász Péter: A kitörés csak összefogással megy. Olyan információs és marketing zaj van, hogy egyenként képtelenség érvényesülni. Ez egy laza szerveződés, amiből mindenki profitál: a zenekarok is és a nézők, hallgatók is. Minket megismernek, a srácok pedig szuper koncerteket kapnak.
Takács József: Ha többen vagyunk, erősebbek vagyunk. Könnyebb a szellemi és egyéb tőkét megmozgatni. Együttesen el tudjuk azt érni, hogy észrevegyenek, bejöjjenek a koncertre. S ha már bejöttek, akkor – a minőségi zene révén – már figyelemmel kísérik a zenekarokat.
Miként működik az NLH?
I.P.: Valójában már akkor elkezdett működni, mielőtt ennek adtunk volna valamilyen formát: egymás hangszereit, erősítőit használtuk, szóltunk egymásnak, ha hallottunk valamilyen buliról stb. Most annyi a különbség, hogy szervezettebben, tudatosabban csináljuk ugyanezt.
P.B.: Nagyon érdekes, hogy egyébként nagyon nyitott a közönség. Ha betéved a koncertre, akkor már élvezi a koncertet. Visszajárnak. Most kevesen tudnak rólunk, de az NLH segít abban, hogy mindenki naprakész legyen. Azt szoktam mondani, a kapuban van a kulcs, ha bejutott a kapun és meglátja a csodát, akkor elteszi a kulcsot.
I.P.: Éppen ez, a nyitottság a No Label egyik üzenete. Van egy kettősség a netes kommunikációban, illetve a virtualitásban: mindannyian élő, valódi koncerteket adó zenekar vagyunk, akik éppen a koncerten „működnek a legjobban.
Más zenekarokat is érdekel a dolog?
T.J.: Pillanatnyilag három csapat, a Tegnapután, a Grabanc és a String Theory alkotja a kemény magot, de ha jól tudom, volt már érdeklődés. Nyitottak vagyunk az új zenekarokra és az új zenékre is.
P.B.: Szlovákiából és Lengyelországból is érdeklődtek. A periférián mozgó zenekaroknak ugyanaz a problémájuk mindenhol. Terveink szerint 5-6 zenekarral már nagyon gördülékeny működik a dolog.
I.P.: Akik egyetértenek velünk, azok nyitott kapukat döngetnek. A facebookos oldalunkon keresztül könnyen megtalálnak minket.
A zenétek egyszerre különböző, mégis nagyon hasonló. Összehozhatók egy közös platformon a különféle stílusok?
T.J.: Nehéz szavakba önteni, de van valami közös a zenénkben, amellett, hogy mindhárman másféle zenét játszunk. Nem érzek markáns különbséget köztünk, pedig mégsem vagyunk egyformák. Ha egy este játszunk, akkor egy zeneileg nagyon színes, mégis egy láthatatlan közös rendezőelv szerint felfűzött koncertet kap a közönség. Ami mindenképpen közös, az a megfelelő, a szó eredeti értelmében vett pozitív energiák közvetítése.
I.P.: Nem véletlen a névválasztás. No label, azaz címke nélkül – a címke nélküliség egyszerre vonatkozik a stílushatárok elmosására és a függetlenségre, nyitottságra is. Nem a megnevezés a fontos, hanem maga a zene. A stílusok, műfajok csak irányadók.
Mikor lehet benneteket látni?
P.B.: Folyamatosan keressük a helyszíneket, aki nyitottak erre a dologra. Havonta legalább egyszer fellépünk – legalábbis a csapatból egy zenekar biztos, hogy valahol látható. Legközelebb március 16-án lépünk fel a Muzikumban a rockos hangot adó Autopilottal – nekik lemezbemutatójuk lesz – , a lengyel Eluktrickel és a Grabanccal.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
