Interjú Maczák Márkkal
Mivel Valentin nap van és karácsonykor már kijátszottam a Grincs kártyát, így úgy gondoltam megkíméllek Titeket, attól hogy ecseteljem mennyire nem szeretem ezt sem….előző életemben amúgy tuti valami olyan valláshoz tartoztam, ahol nem voltak ünnepek. Szóval szétnéztem, hogy ki az akit kedveltek és megvalósítható vele egy interjú. Maczák Márk, a Leander egykori dobosa pedig készséggel és nagyon gyorsan válaszolt kérdéseimre, amit ezúttal is nagyon köszönök neki.
A cikk másik apropója pedig az, hogy én is kicsit komolyabban kezdtem el foglalkozni a zenével… nyugi sem énekelni, sem hangszeren játszani nem fogok, de még dj sem leszek…..hanem valami más készül, szóval ebből kifolyólag lehet lesz a blognak egy kis zenei vetülete is.
Így első ilyen jellegű posztként fogadjátok szeretettel Maczák Márkkal készített nem túl mély, de annál tartalmasabb interjúmat.
- Szerintem kezdjük azzal. hogy megkérnélek arra, hogy röviden mutatkozz be azoknak az olvasóknak, akik nem ismernének.
– Maczák Márk vagyok. Dobos, producer, vállalkozó és szerencsés.
- Hogy jött a zenélés? Miért pont a dob és ez a műfaj?
– Mivel mindkét szülőm zenész, ezért a zene kisgyerek korom óta szerves része volt az életemnek. Általános iskolába is negyedik osztálytól zeneiskolába jártam és akkor kezdtem el először zongorázni 3 évet, majd váltottam inkább ütős hangszerre, aztán szerelem lett. Maga a metál műfaj úgy jött, hogy belerángattak.. :D Még egy régi osztálytársam zenekart akart csinálni, csak dobosuk nem volt, én pedig mondtam, hogy megtanulok bármit, csak küldje el a számokat. Aztán metál feldolgozásokkal kezdtünk összeszokni és ebből lett a legelső zenekarom.
- A Facebook fan page-edet nézegetve rábukkantam néhány általad készített remixre is. Talán komolyabban akarsz foglalkozni a DJ-skedéssel is, vagy ez csak egy hobby saját magad szórakoztatására?
– Az az igazság, hogy hiába eddig a zenekaraim többsége metál zenekar volt, ezt a műfajt hallgatom a legkevesebbet. Imádom, de mégsem tartom elég laza és nyitott műfajnak, mint pl egy hip hop-ot vagy elektronikus zenét. Ezért az utóbbi időben egyre többet foglalkozom az elektronikus zenével és tanulom is olyan emberektől, akik Magyarországon ehhez a legjobban értenek. Aztán majd kiderül, hogy mi lesz, de már most több a lehetőség, mint gondoltam volna. Nagyon pörögnek a dolgok.. (:
- Sajnos olyan társadalomban élünk, ahol szeretik az embereket beskatulyázni, így van ez divat és öltözködés terén is. Te azért jócskán szakítva a “rock zenész” sztereotípiákkal, ettől a stílustól eltérően öltözködsz. Hogyan tudnád stílusod jellemezni?
– Nem tudom milyen a stílusom. Fekás. :D Szeretem a jó márkákat, színekben a szürkét, a fehéret, meg a lilát. Aztán a lényeg, hogy jól érezzem magam. Szeretek kicsit „érdekesebben” öltözködni az átlagnál.
- Van kedvenc kiegészítőd, márkád, vagy bármi más kedvenced ami/aki a divattal kapcsolatos?
– Kiegészítőből a karóra az, ami nélkül sehova, ebből is a kedvencem az Omega. Ha pedig van egy pici nap, akkor rögtön előkerülnek az Oakley napszemüvegek. :D Márkák szempontjából nézve amiket mostanában leginkább hordok az Oakley, Nike, New Era, Etnies, Vans.. de nagyon sok féle ruhám van..
- Hülye kérdés előre szólok, de ez mániám. Ha csak egy dolgot tarthatnál meg a jelenlegi ruhatáradból mi lenne az?
– Hmmm. A Louis Vuitton hátizsákom, mert az volt talán a legdrágább. :D
- Azt olvastam, hogy gyűjtöd a tetoválásokat. Hányat varrattál már magadra és honnan jött ez a különös gyűjtőszenvedély?
– A hányra sosem tudom a választ, de sokat. (: Ez még gyerekkori őrültségem volt. Már általános iskolában firkáltam magamra akkor még Dennis Rodman tetoválásait. :D Amióta az eszemet tudom 2 dolgot akartam: nagy mellizmokat és sok tetoválást, ezért is tudom, hogy nem fogom megbánni, hogy így nézek ki.
- Van kedvenced?
– Van sok kedvenc, de mégis aminek a leginkább örülök, hogy rajtam van, az a csuklómon Anyukám aláírása. De Révai Balázs barátom nagyon szép dolgokat örökített meg a bőrömön, úgyhogy nehéz lenne kiemelni csak egy-kettőt! (:
- Milyen elgondolás alapján tetováltatsz? Életed egy-egy fontos mozzanataira emlékeztetnek, vagy Nálad mi a szisztéma, ha tetkóról van szó?
– Ez változó. Van ami emlék, de az kevés. A legtöbb minta engem ábrázol különböző alakokban, illetve a családomat és vannak olyan minták, amik az életem szerves részeihez kapcsolódnak Aztán persze akad 1-2, aminek a fő funkciója az esztétika.
- Testékszerek, piercingek. Ezekkel hogy állsz?
– Volt pár, de nem az én világom. A tágítókkal elvagyok megszokásból, de valószínűleg egyszer összevarratom.
- És a legfontosabb, mert nem akarom hogy megkövezzenek. Milyen lányok tetszenek Neked, van talán konkrét “eseted”?
– Egy barátom, aki az utóbbi évek során már végignézte, hogy kik tetszettek leginkább külsőre azt mondta pár napja, hogy az én eseteim a hosszú barna hajú lányok, vékony testalkattal, ovális arccal és barna vagy zöld szemmel. :D Részben igaza van, de azért eléggé lebutította a dolgokat. Sokan azt hiszik, hogy a külsőm miatt az extrémebb lányokat bírom, pedig ők azok, akiknek semmi esélyük nincs. :D Mindig gyönyörű szép és okos barátnőim voltak, akik külsőre totál mások voltak, mint én. :D
- Azt azért észrevettem, hogy az oldalad lájkolói között nagyon sok a lány. A csajozással gondolom nincsenek gondjaid. A rajongóidtól kapsz visszautasítható vagy visszautasíthatatlan ajánlatokat?
– A csajozással nincsenek gondjaim. Inkább borzalmasan válogatós vagyok..eddig összesen egyetlen ember volt, aki valami komolyabb érzést ki tudott belőlem hozni és ő egyben az egyik legjobb barátom is lett. Ő ugyanolyan kismajom volt, mint én. Másokban egyelőre ezt nem találtam meg.
- Ha megkérlek üzensz valami “szépet” a Fashion and N olvasóinak Valentin nap alkalmából?
– Boldog Valentin napot mindenkinek, aki ünnepli!
Maczák Márk interjú
A Keeper Of Dreams dobosaként ismertem meg, jelenleg pedig a Watch My Dying-ban koptatja a bőrt. Közben megfordult olyan zenekarokban, mint a Leander Rising és a The Southern Oracle. Azt mondja szerencsés, de úgy gondolom, elsősorban saját magának köszönhet mindent, amit elért, márpedig nem kis dolgok ezek. Nem felejtette el honnan, hogyan indult. Bár folyamatosan pörög, a mai napig szakít időt azokra, akik már a kezdetekkor is ott voltak, köztük rám is...
Szia Márki, örülök neked! Utolsó interjúnk idején még Leanderék oldalán láthattunk, azóta sokat fordult Veled a világ, de haladjunk csak szépen, sorban! Eltűntél szem elől egy időre, mi minden történt a "színfalak mögött"?
Sikeresen lediplomáztam, költözködtem, tanultam, megcsináltam a saját vállalkozásom. Lényegében ennyi... Közben pedig igyekeztem kicsit rágyúrni dobolás terén azokra a dolgokra, amik hiányoztak.
Ezúton is gratulálok a diplomádhoz! Valóban nem tétlenkedtél, megnyertél egy a sickdrummer.com által szervezett versenyt is, amiben a SepticFlesh - The Vampire From Nazareth c. dalát kellett eljátszanod. A nyereményeken kívül hogyan tudtál még profitálni ebből?
Több olyan embertől kaptam e-mailt, akiknek örültem. Írt rögtön Ian, a sickdrummer.com-tól, illetve Fotis Benardo is, a SepticFlesh dobosa, aki nagyon barátságos srác, sőt a magyar koncertjükön felírt a vendéglistára is, illetve a nyereményeken kívül még kaptam tőle mindenfélét. Hirtelen jött ötlet volt ezen a versenyen való részvétel, de jól jött ki...
Megfordultál a The Southern Oracle-ben is, hogyan emlékszel vissza a velük töltött időszakra?
A The Southern Oracle egy remek zenekar, azonban sajnos egyre több volt a feszültség és a nézeteltérés. Sok jó élményt kaptam tőlük, de együtt dolgozni nem tudtunk.
No, és akkor térjünk át az új év első nagy hírére, több, közös buli után a Watch My Dying 2013. január 04-én jelentette be, hogy veled fog dolgozni a jövőben. Ez igen örvendetes, érdekelne is nagyon, hogy hogyan kerültél kapcsolatba Gaobrékkal?
Még nyáron kaptam egy e-mailt a menedzserüktől, hogy a Brutal Assault fesztiválra nem ér rá a dobosuk és vállanám-e azt a bulit, én pedig örömmel mentem. Lenyomtuk és minden happy volt, mindenki elégedett volt mindenkivel. Aztán november környékén ismét kaptam egy e-mailt, hogy bevállalnék-e még két bulit, mert valami para van a dobosukkal... Aztán ott ragadtam és most dolgozunk az új albumon, amit már én fogok feljátszani.
Mindig mozgatta a fantáziám, hogy hogyan zajlik egy WMD próba? Beavatnál, ha szabad?
Az igazat megvallva szerintem ugyanúgy, mint bárhol máshol. Lemegyünk a próbaterembe aztán gyakoroljuk, illetve elnyomjuk a számokat tempóra, közben pedig jól érezzük magunkat. Felkészülésképp pedig mindenki otthon kigyakorolja a témákat, én pl. elektromos dobon végigmegyek párszor a számokon. Amikor felkészültem a dalokból, volt egy-két szám, ami nem ment rögtön első nekifutásra, mert matekos, de olyankor leírtam a vázlatot meg a ritmikáját úgy már könnyebben megtanultam. Az új számoknak pedig mindig van egy alapja, ami mp3-ban mindenkinek megvan és otthon hallgatgatja. Aztán összeülünk próbálni és részenként összerakjuk a számot és mindenki bedobja az ötletét közben az adott részbe.
Hogy tervezed a 2013-at?
Elég erőteljesen elkezdtem kacsintgatni más, populárisabb műfajok felé. Nagyon sok zenét írok és más zenész barátokkal is vannak terveink erre az évre bőven. Közben tanulok elektronikus zenét olyan emberektől, akik Magyarországon ebben a legjobbak. Szeretnék kipróbálni és elsajátítani teljesen új dolgokat, a lényeg, hogy jól érezzem magam. Mellette csinálom a Watch My Dyinggal az új lemezt és rengeteg újdonság alakul.
Az egyik szerelmedet, a dobot már korábban kiveséztük. Levezetésképp beszélgessünk még egy kicsit a tetoválásaidról. Mi volt az első dolog, amit magadra varrattál?
Az első tetoválásom egy pergődob volt a hasamra, 17 évesen, ami érthető okokból került rám...
Hány tetkód is van pontosan?
Fogalmam sincs. A két kezem tele van, a felsőtestemen is, a combjaimon is, lábszáron is, lábfejen is van. Szóval akad bőven, de nem tudom mennyi. Sosem elég.
Mik a kedvenc mintáid?
Van pár kedvenc. A legfontosabb anyukám aláírása a csuklómon, de nagy favorit például a félszemű bagoly a kézfejemen, Bambi és a húsevő virágok a mellkasomon, de a vádlimon is imádom a szépséget és annak elmúlását és a halált szimbolizáló mintát. Szerencsére mindegyik valahol a kedvencem.
Gondolom, van olyan varratod, amihez fűződik valami jó kis sztori, megosztanál a nagyérdeművel egyet.
Bambit nem szokták érteni a legtöbben. Húsevő virágok támadják meg, Bambi pedig kitépi az egyik nyelvét. Ez a tetoválás lényegében engem és az embereket szimbolizálja. Mivel imádom a Disney rajzfilmeket, én lennék Bambi, a jólelkű és kedves mesefigura az erdőben. Sokan abszolút nem ismernek és mégis rosszat akarnak nekem. Szerencsére keresztbe tenni nem tudnak, mert csak földbegyökerezett "húsevő virágok", de ha mégis próbálkoznak, "kitépem a nyelvüket"!
A végszó pedig a tiéd! Újfent köszönöm, nagyon!
Hálás vagyok mindenkinek, aki támogat és küldi a pozitív energiát! Szerencsés vagyok, az biztos!
Fiatal rockertől virult ki Keresztes
Ismét kivirult Keresztes Ildikó (49). Az Eurovíziós Dalfesztivál magyar válogatására, az A Dal című műsorra készülő énekesnőn látszik, hogy jó formában van: nevetgél, mosolyog, lerí róla, hogy boldog. A környezetében lévők most azon gondolkoznak, milyen változás történt Ildikó életében, megfejtés azonban egyelőre nem született.
Sokat elmond azonban, hogy a Nem akarok többé játszani című dalt egy ifjú kollégája írta számára: Köteles Leander (29), a Leander Rising nevű együttes frontembere. – Sorsszerű, hogy mi találkoztunk egymással – magyarázta a Vasárnapi Blikknek nyilatkozva Keresztes. – Tudtam, hogy létezik a Leander Rising, de csak onnan, hogy x-faktoros mentoráltam, Baricz Gergő (23) rajongott értük. A kiadóm állt elő az ötlettel, hogy Leander írjon nekem egy számot. Elmentem hozzá, így ismerkedtünk meg – mesélte az énekesnő, aki elismerte, hogy nem volt könnyű az első találkozás.
– Az ember ilyenkor nagyon szemérmes, egy dal felvétele intim dolog. Nem szeretem, amikor idegen emberek hallgatják a vajúdásomat – ismerte be az énekesnő. Amilyen nehézkesen indult Ildikó és Leander munkakapcsolata, olyan gyorsan vált szorossá. – Hamar kiderült, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Olyan típus, aki hagy nekem szabadságot. Vicces volt látni, hogy miközben egy kőkemény rockzenekar frontembere, velem nagyon csöndes, sőt néha noszogatni kell, hogy beszéljen. Még az is lehet, az elején megijedt tőlem, és a szakmai tapasztalatomtól.
De ez nem is baj, hiszen igazság szerint egy kicsit engem is visszafog a szerénysége. Nyilvánvalóan nem utoljára találkoztunk, de még kóstolgatjuk egymást – mesélte Keresztes, aki úgy gondolja, azért nézhet mostanában ki ilyen jól, mert belül minden rendben van vele.
Leander is emlékszik a díva kezdeti visszafogottságára, de arra is, hogy később jóban lettek. – Ismertem a munkásságát, szeretem a karcos hangját, ami pont olyan, amilyenre a rockzenészek szoktak dalokat írni. Fantasztikus volt látni azt a harminc év tapasztalatot, ami mögötte van. Emberileg is nagyon jól kijövünk, kötetlenül el tudtunk beszélgetni már az elejétől fogva, szeretem, hogy Ildikó ilyen alázatosan áll hozzá a zenéhez – számolt be tapasztalatairól a fiatal zenész.
Nem hinném,hogy bármilyen szinten is cikit csináltam volna magamból
A Szívidomár albummal tavaly egy igen komoly anyagot rakott össze a Leander Rising, akiket holnap a Slash buli vendégzenekaraként is meg lehet majd nézni a Budapest Arénában.
Tegnap zenekari próbát tartott a Leander Rising, de amellett, hogy végigszaladtak a tervezett programon, néhány új dal is terítékre került, amelyeket márciusban akarnak rögzíteni a SuperSize Recordingban. Lénárd László ezekről is kifaggatta a csapat frontemberét, Köteles Leandert, de persze az a nóta is szóba került a beszélgetés folyamán, amit Leander Keresztes Ildikónak írt, és amivel az énekesnő tovább is jutott az Eurovíziós Dalfesztivál hazai kiválasztójának középdöntőjébe.
Először is gratulálok a továbbjutáshoz! Ezt a számot direkt Keresztes Ildikónak írtad?
"Igen, ez a Nem akarok többé játszani című dal neki született. Úgy indult az egész, hogy a kiadónktól, a Sony Musictól kaptam egy felkérést, hogy próbáljak meg dalt írni Keresztes Ildikónak. De ez még jóval az Eurovíziós történet előtt volt. Több ötlet is született, de nem mindegyik volt jó, és egyszercsak kigurult ez a szám. Ezt el is küldtem a kiadónak, nekik nagyon bejött, Ildikó felénekelte, és ezután döntött úgy a Sony, hogy ezzel a számmal elindítják Ildikót az Eurovíziós Dalfesztiválon."
A dal szövegét is te írtad, ha jól tudom, ugyanakkor nagyon passzol Ildikóhoz. Eleve így született meg a szöveg, tehát ezt a szempontot is figyelembe vetted?
"Inkább úgy mondanám, hogy én is benne vagyok. Sajnos magamból kibújni nem tudok. De azért igyekeztem valamilyen szinten azonosulni Ildikó karakterével is."
Az előzetesként kikerült verzióhoz képest a tévéműsorban egy módosult hangszerelésű változatot lehetett hallani. Az is a te munkád volt?
"Nem. Amit én leadtam, az egy rockballada-szerű demó volt, de a hangszerelést már nem én végeztem. Erre a munkára a Sony kérte fel Deutsch Gábort (Anorganik), aki kifejezetten remixekkel foglalkozik. Ő megkapta tőlem a midisávokat, a groove-ot már ő tette hozzá, tehát ezt az elektronikusabb formát ő alakította ki."
Kezdettől fogva az volt az elképzelés, hogy te is fellépsz majd Ildikóval?
"Nem, ez is már csak a dal elkészülte után jött, szintén a kiadótól. Az volt a javaslat, hogy a színpadképet segítené, ha én is ott lennék és zongoráznék. Én meg mondtam, hogy persze, ha kell, akkor megyek! (nevet) Megjegyzem, ez a közeg nagyon nem az én világom. Ahogy néztem a többi előadót, folyamatosan az volt bennem, hogy nagyon kilógok ebből a körből! (nevet) De a lényeg, hogy Ildikó továbbjutott a dallal, és hogy sokaknak tetszett a szám, a produkció. Én úgy gondolom, hogy a nóta is hiteles, Ildikó karaktere is, ráadásul nagyon jól énekel, így nem hinném, hogy bármilyen szinten is cikit csináltam volna magamból ezzel."
Ahogy néztem a reakciókat, Ildikó hangjába nem nagyon tudott senki belekötni, és valóban, sokaknak bejött maga a dal is. Elképzelhető, hogy a későbbiekben a Leander Risinggal is játszani fogjátok?
"Sokan mondták, hogy ebben a számban azért benne van a Leander-jelleg is, aminek én csak örülök. Éppen ezért fel is fogjuk venni néhány új dalunkkal együtt. Márciusban bemegyünk a SuperSize-ba, és négy új nótát felveszünk, és ez is köztük lesz. Tegnap már el is kezdtük összerakni Attilával (Vörös Attila gitáros), és a mi verziónk elég durva lesz! (nevet)
A lemezkiadás, a promózás, az MR2-es akusztikus előadás miatt egy kicsit hanyagoltuk azt a korábbi szokást, hogy rendszeresen kijövünk egy-egy új dallal, klippel, és ehhez most vissza akarunk térni. A felvételre kerülő négy dalból kettőhöz klip is készül majd, a nótákat pedig az iTunes-nál meg ilyen helyeken lehet majd beszerezni, de nyilván a Youtube-ra is kikerülnek."
A Leander Risinggal nem is neveztetek erre az Eurovíziós Dalfesztiválra?
"Beadtunk három dalt, de egyik sem jutott be. Őszintén szólva ennek valamilyen szinten örülök is, mert nem érzem úgy, hogy ez lenne a mi utunk. Nyilván van reklámértéke egy ilyen nézett műsorban történő szereplésnek, de a Leander Risinggal eddig is az volt a helyzet, hogy a közönség talált ránk. Továbbra is abban hiszünk, hogy ez az út a helyes. Inkább a közönség fedezzen fel minket, és ne mi nyomjuk magunkat az emberek arcába."
Márciusban tehát ezeket a dalokat fogjátok felvenni a SuperSize-ban? Mondanál néhány mondatot róluk?
"Igen, erről a három-négy dalról van szó. Az egyik dalocskának Öngyötrő a címe, és 9 hanggal van lejjebb hangolva, mint a sztenderd hangolás! (nevet) Az egyik új klip is erre készül majd, ugyanis volt egy Suzukis klippályázat, amit megnyertünk. Erre valószínűleg nem kell majd annyit várni, mint a Ghost Awayre! (nevet) Maga nóta igen húzós, 140 bpm-es. Van benne egy igazi buli hangulat, de amellett, hogy dallamos, nagyon agresszív is. Van benne rendesen hangos büfögés is, meg némi elektronika. Elég vad lesz! (nevet) Egyébként egy fura egyveleg, mert az agresszió mellett nagyívű, klasszikus magyar népzenei dallamokkal van tele. Jó lesz...
Aztán van egy Hóvirág című dal, amit Attila még akkor írt, amikor bevették a Nevermore-ba, és nagyon boldog volt. Úgyhogy a szám hihetetlenül depressszív, mert amikor boldog, akkor ilyen depresszív dolgokat ír... Ez egy nagyon monumentális szám.
A harmadik dalnak pedig 27 év a címe, és az is egy ballada, egy klasszikus rockballada. Igazából ebben érezzük a legnagyobb potenciált, hangulatában kicsit a Szomorú vasárnap folytatásának is mondanám. Szerintem ezek a SuperSize-os felvételek március vége felé már hallhatóak lesznek."
Említetted korábban az MR2-es akusztikus fellépést. Ennek az anyaga hozzáférhető, letölthető lesz valamikor?
"Ez egy érdekes dolog, mert a felvétel joga az MR2-é, ők pedig nem nagyon szeretek kiadni a kezükből. Ennek az okát én sem tudom, az viszont biztos, hogy Martina már elkészült három olyan klippel, amelyek ezen az akusztikus előadáson került felvételre, úgyhogy ezek hamarosan megjelennek majd a Rádió oldalán. Mi pedig azt tervezzük, hogy április vége felé Budapesten és két-három másik városban (04/27 Bp., A38, 04/05 Szeged, 03/23 Debrecen, Székesfehérvár még szervezés alatt) megcsináljuk a magunk akusztikus előadásait, és a pesti bulit fel is vesszük több kamerával. Ezt mi fogjuk keverni is, és aztán szépen közzé is tesszük."
A Szívidomár album európai kiadására felkerült a Between Two Worlds egy érdekes duettje, a holland Within Temptation énekesnőjével, Sharon den Adellel. Ehhez nem terveztek klipet?
"Erről nincs szó egyelőre. Amennyire én tudom, ők mostanában a jubileumi koncertjükre koncentráltak, meg más dolgokra is, úgyhogy nem akarták megosztani a figyelmet ezzel a közös dallal. De maga a felvétel nagyon jól sikerült, úgyhogy remélem, hogy valamikor azért csak elkészülhet egy közös klip."
Egy másik nagyon fontos esemény a holnapi Slash buli az Arénában. Sokat kellett lobbizni azért, hogy a Leander Rising lehessen a vendég?
"Az az érdekes, hogy egyáltalán nem. Kosiék a prágai koncertünk előtt egy nappal hívták fel Attilát, hogy van-e programunk február 7-re, mert a menedzsment beleegyezett, hogy mi játszhatunk Slashék előtt. De ez az ötlet abszolút a Concerto-tól, tehát a szervezőktől jött, mi azt sem tudtuk, hogy szóba kerültünk. De óriási megtiszteltetés, hatalmas lehetőség, és köszönjük is a Concerto-nak, hogy ránk gondoltak!Nekem mindig is Slash volt a kedvenc gitárosom, különösen a szólói miatt. És ezt most nem a holnapi buli miatt mondom, korábban is mindig őt emlegettem a kedvencemként. A gyorsabb Guns nóták nem annyira nagy kedvencek nálam, de a lassú dalokat és Slash szólóit, nyújtásait imádom! Mi olyan 40 percet leszünk színpadon, és tekintettel Slashékre, inkább amolyan Best Of Leander programot fogunk tolni. Csupa saját dal, egyetlen átdolgozással, a Szomorú vasárnappal."
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
