A közösségi koncertszervezés pionírjaival, a No Label Hungary kezdeményezőivel, a String Theory-s Takács Józseffel, a grabancos Ihász Péterrel és a tegnaputános Petrik Bélával beszélgettünk az ötletről és a lehetőségekről. Mindhárman aktív zenészek, így kedvenc helyük a próbaterem – kinek-kinek a sajátja. Logisztikai megfontolásból a Tegnapután próbahelyén, az egykor szebb napokat látott Ganz-telep atomtámadást idéző udvarán találkoztunk.
Tulajdonképpen mi a No Label Hungary?
Petrik Béla: Egy régóta a levegőbe lógó ötlet manifesztációja. Péter és én már többször játszottunk együtt, ugyanazon az estén, s azt láttuk, hogy nagyon sok olyan zenekar van, akik jó zenét játszanak, de az égvilágon senki nem tud róluk. Mi is csak azért, mert éppen ott voltunk. A rádióból vagy a tévéből nem ezek a zenék szólnak. Arra jutottunk, hogy vélhetőleg ezeket a zenekarokat nem promotálja senki. Önállóan próbálkoznak azzal, hogy áttörjék az ismeretlenség falát, de ez nem megy: kevés az energia, a pénz. Így jött az ötlet, hogy megpróbáljuk őket összefogni. Ezért alakult a No Label Hungary (NLH), hogy legyen egy virtuális egyesület, egy ernyőszervezet, ha úgy tetszik, „aki” a különböző energiákat egy mederbe tereli.
Ihász Péter: A kitörés csak összefogással megy. Olyan információs és marketing zaj van, hogy egyenként képtelenség érvényesülni. Ez egy laza szerveződés, amiből mindenki profitál: a zenekarok is és a nézők, hallgatók is. Minket megismernek, a srácok pedig szuper koncerteket kapnak.
Takács József: Ha többen vagyunk, erősebbek vagyunk. Könnyebb a szellemi és egyéb tőkét megmozgatni. Együttesen el tudjuk azt érni, hogy észrevegyenek, bejöjjenek a koncertre. S ha már bejöttek, akkor – a minőségi zene révén – már figyelemmel kísérik a zenekarokat.
Miként működik az NLH?
I.P.: Valójában már akkor elkezdett működni, mielőtt ennek adtunk volna valamilyen formát: egymás hangszereit, erősítőit használtuk, szóltunk egymásnak, ha hallottunk valamilyen buliról stb. Most annyi a különbség, hogy szervezettebben, tudatosabban csináljuk ugyanezt.
P.B.: Nagyon érdekes, hogy egyébként nagyon nyitott a közönség. Ha betéved a koncertre, akkor már élvezi a koncertet. Visszajárnak. Most kevesen tudnak rólunk, de az NLH segít abban, hogy mindenki naprakész legyen. Azt szoktam mondani, a kapuban van a kulcs, ha bejutott a kapun és meglátja a csodát, akkor elteszi a kulcsot.
I.P.: Éppen ez, a nyitottság a No Label egyik üzenete. Van egy kettősség a netes kommunikációban, illetve a virtualitásban: mindannyian élő, valódi koncerteket adó zenekar vagyunk, akik éppen a koncerten „működnek a legjobban.
Más zenekarokat is érdekel a dolog?
T.J.: Pillanatnyilag három csapat, a Tegnapután, a Grabanc és a String Theory alkotja a kemény magot, de ha jól tudom, volt már érdeklődés. Nyitottak vagyunk az új zenekarokra és az új zenékre is.
P.B.: Szlovákiából és Lengyelországból is érdeklődtek. A periférián mozgó zenekaroknak ugyanaz a problémájuk mindenhol. Terveink szerint 5-6 zenekarral már nagyon gördülékeny működik a dolog.
I.P.: Akik egyetértenek velünk, azok nyitott kapukat döngetnek. A facebookos oldalunkon keresztül könnyen megtalálnak minket.
A zenétek egyszerre különböző, mégis nagyon hasonló. Összehozhatók egy közös platformon a különféle stílusok?
T.J.: Nehéz szavakba önteni, de van valami közös a zenénkben, amellett, hogy mindhárman másféle zenét játszunk. Nem érzek markáns különbséget köztünk, pedig mégsem vagyunk egyformák. Ha egy este játszunk, akkor egy zeneileg nagyon színes, mégis egy láthatatlan közös rendezőelv szerint felfűzött koncertet kap a közönség. Ami mindenképpen közös, az a megfelelő, a szó eredeti értelmében vett pozitív energiák közvetítése.
I.P.: Nem véletlen a névválasztás. No label, azaz címke nélkül – a címke nélküliség egyszerre vonatkozik a stílushatárok elmosására és a függetlenségre, nyitottságra is. Nem a megnevezés a fontos, hanem maga a zene. A stílusok, műfajok csak irányadók.
Mikor lehet benneteket látni?
P.B.: Folyamatosan keressük a helyszíneket, aki nyitottak erre a dologra. Havonta legalább egyszer fellépünk – legalábbis a csapatból egy zenekar biztos, hogy valahol látható. Legközelebb március 16-án lépünk fel a Muzikumban a rockos hangot adó Autopilottal – nekik lemezbemutatójuk lesz – , a lengyel Eluktrickel és a Grabanccal.
AJÁNLOM AZ OLDALT
