Akkor még nagyon trúnak éreztem magam
A FEZEN nyitónapján, a fesztivál első fellépőjeként a Leander Rising játszott a teltházas Fezen Csarnokban. A jól sikerült koncert után kérdeztem a banda két tagját, Köteles Leander-t és Vörös Attilát, miután a rajongók az autogramok kiosztása és a közös fotózás után végre elengedték őket.
A koncerten is említettétek, hogy az USA-ban is megjelent az új album. Milyen a lemez fogadtatása?
Vörös Attila: júl. 17-én jelent meg a lemez, nem fizikai adathordozóként, hanem iTunes-on és Amazon-on. alapvetően pozitívak a visszajelzések, a review-k, de számosítani egyelőre még nem tudjuk a dolgot.
A Sony-val való szerződés után a kiadó mekkora súlyt rakott rátok?
Köteles Leander: Nem, igazából semmi elvárás nincs, zeneileg teljesen szabadon mozoghatunk. Igazából semmibe nem szólnak bele, persze egy határidőt meg kell húzni, hogy mikor lesz a következő lemez, de ezt még meg sem húztuk.
V. A.: Alapvetően nekik is nagyon szívügyük ez az egész. Igazából Szarka Joseph, Külkey Ádám és Fojta Gábor nevét emelném ki, akik elképesztő, hogy mennyi energiát fektetnek ebbe a dologba, nélkülük sok minden nem jött volna létre.
A Sony szerződés mennyire volt ilyen "népmesei" fordulat, hogy megláttak, és megszerettek benneteket?
V. A.: Abszolút, igen!
És a Nevermore-s vonal mennyire segített?
V. A.: Ezek mind együtt segítettek, de alapvetően a Leander videók segítettek, hogy így ráharapjanak a dologra.
Van két popszám feldolgozásotok, a Lady Gaga Bad Romance-e és Rihanna Only Girl-je. Mennyire indult ez próbatermi ökörködésnek, és mennyire gondoljátok komolyan, hogy a popdalokat dolgoztok át?
V. A.: Leander ötlete volt megcsinálja a Lady Gaga-t, akkor én azt gondoltam, hogy ezt nem szeretném, akkor még nagyon trú metálosnak éreztem magam, de végül is kurva jól sült el a dolog. Aztán másodszor is felvetette az ötletet, akkor a Rihanna-val.
Az ehhez készül klip egy kicsit gyagyább lett.
K. L.: Általában ez van, amikor nem szólnak ránk. Illetve ha ránk szólnak is ez a végeredmény, csak utána meg kell csinálni rendesen is...
A Te szólóprojektedként indult a történet, mi volt az eredeti célod?
K. L.: Nem is igazán projektként indult, hanem én irányt vettem, hogy elnézek Amerikába, kicsit nyelvet tanulni és ki akartam próbálni az ottani zenekarokat, hogy majd így fogok a zenésztársakat keresni. De a közönség magától megtalált minket, szóval most itt vagyunk.
Aztán egymásra találtatok Attilával, jött a Fonogram díj. Hogyan élitek meg, hogy így berobbantatok?
K. L.: Igazából a díjak iszonyatosan nem érdekelnek minket, részemről a szakmai elismerés sem...
V. A.: Dehogynem, mindenki szereti az elismerésket, persze.
K. L.: ... de az a legszebb az egészben, hogy közönségszavazáson nyertünk, ami nem olyan, hogy hatan ülnek egy asztalnál és eldöntik, hogy mi tetszik meg első hallásra, hanem egy több ezres szavazókör állt mögénk, ami nagyon komoly dolog.
Vörös Attila interjú
Június 16-án a Fémvár.hu fesztivál alatt nem csak a már két publikált interjú készült, hanem többek között még a mai metal színtér egyik legismertebb és legközvetlenebb arcával Vörös Attilával is elbeszélgettünk. Nyomon követhetjük a kis Attila szárnybontogatásait, első komoly metal zenei élményeit, de a nagy áttörést hozó Nevermore sztorit is kiveséztük rendesen!
Mi volt az oka annak, hogy elkezdtél gitározni? Befolyásolta az, hogy édasapád hanglemezboltot üzemeltetett?
Mivel édesapám és a családban még jó sokan rock zenét hallgattak, így engem is hamar megtalált ez a fajta muzsika, nagyjából 11 éves koromban. Ekkor a zenélés még egyáltalán nem foglalkoztatott, az csak később jött. Olyan 15 éves körül voltam egy edzőtáborban - egyébként akkoriban kajakoztam - és az egyik kenus srácnál volt egy akkusztikus gitár, ami aztán mindenki kezébe került, de nálam valamiért ott maradt, nagyon megteteszett az egész, ott rögtön meg is tanultam a legendás Smoke On The Water nyitó riffjét egy húron eljátszani és onnantól kezdve nem volt megállás! 16 éves koromban karácsonyra kaptam egy elektromos gitárt, ami egy B.C. Rich gitár volt, és onnan már nem volt visszaút!
Milyen zenekarok hatottak rád kezdetben? Esetleg az öreged lemezboltjában kutakodva találtál olyan zenéket, amik később sorsfordítónak bizonyultak?
Igazából apukám nagyon szerény ember, így nem is erőltette ránk az ő zenéit, így a metallal valamikor általánosban ismerkedtem meg az egyik haverom bátyján keresztül, az első dal, amit megszerettem az a Clawfinger-től a Do What I Say volt a Use Your Brain lemezről. Utána jött az Exploited Beat The Bastards című full thrash metal lemeze, ugye az már nem punk volt, hanem ilyen igazi thrash-be hajlós. De aztán az első nagy megvilágosodás a Panterával jött, mondtam apukámnak, hogy na most akkor mutassa meg a legdurvább lemezét, ami csak van, erre ő leemelte a polcról az akkor még friss Official Live felvételt, és az volt ami aztán úgy átütött, mint azóta talán semmi sem!
Az első zenekarod egyébként milyen stílusban mozgott, rögtön ilyen zúzós metal dolgokkal kezdtetek?
Az első zenekaromba egy évvel az elektromos gitárom megkapása után szálltam be, egy osztálytársam bandája volt, egyszer látott a suliban gitározni és lehívott egy próbára. Olyan dolgokat játszottunk, mint a System, talán egy kis régi Sepu, szóval ez az akkori időkben divatos zenékre mentünk rá, de dalokat akkor még nem nagyon írtam, inkább kisebb díszítések, ötletek jöttek tőlem. Szóval már az első évemtől folyamatosan zenekaroztam, koncerteztem, amiből nagyon sokat tanultam!
Nemrég elindultál Los Angelesbe szerencsét próbálni, ahol egy gitáriskolába jártál. Mennyire volt tudatos, hogy mit fogsz ott kint csinálni, mennyire terveztél előre?
Ez abszolút tudatos volt, mert ez az iskola nekem már régóta a radaromon volt, régi álmom volt oda eljutni és most sikerült egy ösztöndíjat megnyerni. Mivel a Leander lemez most jött ki és előtte sokat koncerteeztünk, így volt rá lehetőségem, hogy ki menjek oda tanulni.Ráadásul sok olyan emberrel találkoztam ott kint, akik most majd a lemez amerikai megjelenésében fognak segédkezni. Például a Megadeth gitárosát, Chris Broderick-et sikerült beszervezni egy szólóra, a Két világ közt angol verziójába, ami a lemezen még nem lesz rajta, de valamilyen formában - talán egy EP-n - a közeljövőben az is meg fog jelenni. Persze az alapvető cél a további önmegvalósítás volt.
Viszont már ezelőtt is jártál Amerikában, aminek aztán az lett a vége, hogy a Nevermore gitárosa lettél, az a sztori hogy is nézett ki? Ha jól tudom először Warrel Dane énekes szólózenekarába kerültél be, igaz?
Ez az egész úgy indult, hogy 2009 szeptemberében a Sidi, aki most a Tankcsapda gitárosa visszajött a Los Angelesi-i NAMM Show-ról, neki ez az egész NAMM Show és Los Angeles-i légkör egy amolyan menyország, vagy akár tourist (nevet). És akkor beszéltünk az élményeiről, és amikor beszéltünk eldöntöttem, hogy a következő NAMM Show-ra megint ki akarok majd menni, mert ez egy olyan élmény, amiből aztán évekig lehet meríteni, táplálkozni, annyira feltüzeli az embert. És utána szeptemberben jött a felismerés, hogy az egyik kedvenc zenekaromnak már hosszú ideje nincs második gitárosa. Úgy voltam vele, hogy nincs mit veszítenem, fölveszek pár videót, és azt elküldöm nekik valamilyen formában, szóval gyakorlatilag így történt, fölvettem 4-5 számot, amikről úgy gondoltam, hogy technikásabbak, érdekesebbek, általában a második gitáros szólamait vettem fel, aki ugye a Jeff mellett játszott a koncerteken, ugye a Chris (Broderick) részeit gyakorlatilag, ezeket a hangtechnikus barátomnál Lacikánál föl is vettük, majd egy rövid levél kíséretében, ami valahogy így nézett ki: "Sziasztok vagyok aki vagyok, nézzétek meg, hatalmas rajongótok vagyok, ha érdekel ráérek" (nevet). Az első levelet a Steve Smyth-nak küldtem, aki még Chris előtt volt a banda gitárosa, ő játszott a Godless lemezen. Aztán a következőt már Chris-nek írtam, hogy "Helló, gratulálok a Megadeth-es bulihoz, marha jó! Nem lehetne esetleg a régi munkádra pályázni?" Így félig poénosan ezt írtam neki, aztán az ő webmestere és egyben élettársa Stephanie Cabral nagyon ismert amerikai fotós továbbította ezt a Nevermore énekese Warrel Dane és gitárosa Jeff Loomis felé, szóval így röviden ez történt.
Így jött létre a kapcsolat, már beszéltünk e-mail-ben, Skype-on, de mivel nagy volt a távolság csak akkor hívott fel Warrel, amikor kimentem a NAMM Show-ra és ezek az akadályok elhárultak. És itt kérdezte a Warrel, hogy lenne-e kedvem egy kéthetes USA, Kanada turnét lenyomni a szóló csapatával, én meg nyilván azt mondtam, hogy persze, kurvára volna. (nevet) Volt egy hetem, hogy megtanuljam a teljes repertoárt, és ez egy amolyan meghallgatás is volt a Nevermore előtt. Az utolsó buli Seattle-ben volt és akkor találkotam személyesen Jeff-el is. Akkor kérdezték, hogy volna-e kedvem az Európai fesztiválokon is játszani, amire aztán nyilván megint csak igennel válaszoltam.
Az akkor felvett (azóta kiderült, hogy utolsó) Nevermore lemez, az Obsidian Conspiracy lemezen játszottál, vagy ahhoz már későn érkeztél?
Mire kiértem méég éppen írták a lemezt, de már szinte minden szám kész volt és föl lett véve, egyedül Warrel-nek kellett még a címadó nótát felénekelnie újra, azt hiszem elveszett a sáv és azért. De a lényeg az, hogy akkor amikor ez történt a Jimnek, a basszusgitárosnak volt egy nótája, illetve egy vázlat, ez egyébként egy instrumentális darab volt és úgy tervezték, hogy fölkerül a lemezre, mivel az előző lemezen a Godless Endeavor-ön is volt egy ilyen dal, és egy olyasmit szerettek volna erre a lemezre is. És ehhez a dalhoz én is vettem fel ott egy szólót, egyébként teljesen spontán ment a dolog. Még a turné előtt meglátogattam őket és megkérdezték, hogy nincs-e kedvem fölnyeríteni egy szólót, a válasz itt is "bázzeg" hogy a francba ne lenne volt. (nevet) De aztán ez a tétel egy kicsit túl vidám lett, a Hobbitok tánca munkacímet kapta egy kedves barátunk által, úgyhogy végül nem került föl a lemezre, de azért elég nagy királyság volt egy profi amerikai stúdióban fölvenni valamit. Itt Jeffel még nem is találkoztam, nagyon korai fázis volt még.
És végül elérkezünk a történet eddigi végéhez, hiszen a zenekar két részre szakadt: a Jeff- Van Williams és Jim - Warrel duókra.
Igen, ez így is lett lekommunikálva. Igazából ez ugye egy nagyon régóta működő, profi zenekar. Ha ilyen szinten csinálod a bandát, akkor a tagok közti kapcsolat már olyan lesz mint egy házasság, ami ugye megromolhat, erre elég sok példa van. Márpedig ha az ember együtt tölti az ideje javarészét a másik 3-4 emberrel egy buszban összezárva, akkor ezek a személyes eltérések a sok év alatt szép lassan kijönnek és ugye ezek vezetnek a zenekarok feloszlásához általában az esetek többségében. És itt is ez történt, a Jeff és a Van pályája egy másik irányba kellett, hogy terelődjön, mert már nem tudtak együtt dolgozni a többiekkel. Ez engem olyan szinten nem érintett, mert azóta is teljesen jó kapcsolatban vagyok mindenkivel a zenekarból. Van például nem sokkal később egy régi zenekarával, a Pure Sweet Hellel összehozott egy lemezt, amin két szólót is játszok olyan gitárosok mellett, mint Chris Amott az Arch Enemy-ből, Glen Drover aki régebben a Megadeth-ben játszott. Meg aztán Jeffel is beszéltem, amikor kint voltam, szóval mindenkivel tartom a kapcsolatot. Még nem aktuális a dolog, de egy ideje készül egy szólólemezem, amire a Leander mellett nincs időm, meg a helyzet sem adott rá, de ezen a lemezen Van fog dobolni! Warrel pedig elivleg számít rám a következő szólólemezén is!
A téma lezárásaképpen muszály megkérdeznem, hogy van arra jelenleg esély, hogy újra összálljon majd a zenekar, vagy ez most egy meghatározatlan időre történt szakítás?
Nem egyszerű a helyzet, megint csak arra tudok visszautalni, hogy ez olyan mint egy házasság, ami egy évvel ezelőtt véget ért. Ugye az sem olyan dolog, hogy másnap már új férjet, feleséget talál az ember, ezt ki kell heverni, mindenkinek új alapokra kell helyeznie az életét, zenei életét és ugye ezek az emberekvannak annyira kreatívak, hogy már új pályára álltak és csinálgatják a saját dolgaikat. Warrel-ék dolgoznak a Sanctuary reunion dolgon, Jeff most adott ki szólólemezt, a második turnéjára készül Amerikában, egyébként jönnek majd Európába is és valószínüleg lesz lesz magyar állomás is. Van is dolgozik a saját zenéjén, szerencsére közös munkánk is van ugye, úgyhogy mindenki csinálja a dolgát. Szóval lehet, hogy újra összeáll majd a zenekar, de nem a közeljövőben az biztos, nem lenne értelme, mert ugyanazok a próblémák újra előjönnének és nem lenne értelme a zenekar vitathatatlan érdemeit elrontani egy rossz hangulatú turnéval. Szerintem mind két fél van olyan tehetséges, hogy hasonló sikerekkel menjen tovább, mint eddig!
A kint tartózkodásod alatt mennyire tartottátok a kapcsolatot a Five Finger Death Punch élén nagy sikereket elérő Báthory Zolival? Esetleg segített a beilleszkedésedben is?
Igazából a Báthory Zoli egy rendkívül egy rendkívül elfoglalt ember, most például nem is beszéltünk. Ezt megelőzően a Leander lemez kapcsán volt róla szó, hogy lehetne kooperálni, de sajnos nagyon elfoglalt. Szóval a kérdésre válaszolva: ezúttal sajnos nem beszéltünk, nekem is meg voltak már a terveim, hogy mit, merre, hogyan szeretnék, ő pedig addigra már turnéra ment, tehát nem is lett volna rá alkalom. Ráadásul ő nem is Los Angeles-ben él, hanem Las Vegas-ban, ami 6 órányi távolság autóval.
A Nevermore sztori miatt Magyarország egyik legismertebb "metal arca" lettél. Mennyire tudtad feldolgozni ezt a hirtelen jött népszerűséget?
Igazából a mindennapjaim terén olyan zintű változást nem érzek, a világmeglátásom sem változott. Viszont pozitívum, hogy a Leander zenekarnak köszönhetően sokkal több időt tudok a zenélésre fordítani, mint előtte csak remélni mertem volna. Most persze nem azt mondom, hogy éppen Rózsadombi villára gyűjtök, de azért tök jól elvagyok. Azt csinálom, amit a legjobban szeretek, mellette tanítgatok, szerintem ez a legtöbb, amit elvárhat az ember.
Beszéljünk egy kicsit a Leander sikeréről, hiszen nem mindennapi sikereket ért el a zenekar az elmúlt időszakban, nagyon rövid időn belül.
Igazából ezt nehéz elmagyarázni, jó időben, jó helyen, jó együttállásban történt minden. Meg ugye a megfelelő emberekkel is találkoztunk, akik a megfelelő irányba terelték a zenekart. Beszélek például a Borbás Robiról, aki a borítót tervezte, vagy a kiadóról, akik teljes vállszélességgel állnak mögöttünk, de ugyanígy a családok, barátok, akik mindenben segítenek. Persze emellett az is fontos, hogy hisszük, amit csinálunk az jó, mint minden más zenekar. Az meg óriási szerencse, hogy mindenféle recept meg görcs nélkül sikerült olyat összehozni, ami szerencsére érdekli az embereket, nemcsak itthon, hanem még akár külföldön is! Persze az is nyilvánvaló, hogy szakmai szinten az én sikereim, illetve amit ugye elértem a Nevermore-al, az sokat segített a külföldi dolgokban is, meg hazai szinteten is. De persze már amikor Leander elkezdte a csak te videóval már egy óriási sikert hozott, pont mint annak idején szájról - szájra, most Facebookról - Facebookra terjedt a dolog, és terjed a mai napig is. Szóval ez a recept, hogy sikerült izzadságmentesen olyat alkotni, amit az emberek szeretnek és azonosulni is tudnak vele. Persze mint minden zenekarnak nekünk is célunk, hogy sokat turnézzunk, bulizzunk, de nem ez volt a fő szempont, fontosabb volt, hogy jól éreztük magunkat miközben együtt zenéltünk és nem mellesleg jó zenéket is tudtunk összehozni közösen!
Nemrég az amerikai karrieretek érdekében nevet módosítottatok Leander Rising-ra, ezek szerint ott kint is komolyan számolnak veletek?
Igen, sikerült átütni ezt azingerküszöböt is, hogy a Sony segítségével a Red Distribution és más cégeken keresztül július 17-én meg fog jelenni az album digitálisan és egy limitált példányszámban fizikai formátumban is. És hogy mennyire számolnak velünk? A realítások talaján maradva, eddig annyira, hogy elvetik a magvainkat, kihozzák a lemezt és várjuk, hogy mi történik, ha ott is sikerül ilyen sikereket elérni, mint itthon, akkor bebizonyosodhat, hogy még sokkal több van ebben a zenekarban. De mondjuk maga a tény, hogy meg tud jelenni a lemez Amerikában már önmagában egyedülálló, ilyen még talán nem volt magyar metal zenekar történetében, hogy Amerikában jelent meg ilyen ttávolságból, mert egyébként a távolság az egyik legnagyobb ellenségünk, meg mondjuk szinte mindenkinek itt Kelet-Európában. Úgyhogy most bizakodunk, július 17 egy fontos dátum, addig még nekünk is sok tenni valónk van és nagyon sok fog múlni a szerencsén.
A másik zenekarod a Vulgar Display Of Cover egy Pantera tribute zenekar, mit jelent számodra ezeket a dalokat játszani nap mint nap?
Igazából nekem volt egy másik Pantera tributom is, amit a Vulgar énekesével Pítivel csináltunk. Amikor létrejött a Vulgar eleinte a teljes Vulgar Display Of Powert elnyomtuk a bulikon, mert akkor éppen 19 éves volt a lemez. Meg azt hisszem a Cowboys is akkor volt 20 vagy valahogy így, de végül a Vulgar mellett döntöttünk, mert a Cowboys túl nehéz volt, inkább a Vulgar groove-osabb világát választottuk. (nevet) Ami egyébként szintén marha nehéz, de egy fokkal azért könnyebb. De mára persze a teljes diszkográfiából merítünk a koncerteken. Egyébként a banda többi tagja is ugyanolyan Pantera örült, fan szóval mivel ez a szenvedélyünk igyekszünk a legkomolyabb szinten csinálni az egészet. És a mai napot is ugyanúgy várom, mint a legelső koncertet, mert ezeket a számokat életem végéig imádni fogom játszani!
Végezetül beszéljünk a Rock Napja rendezvénysorozatról! Neked mi a véleményed az ötletről, segíthet ez a rock/metal zenék mai siralmas helyzetén?
Én úgy gondolom, hogy ennek abszolút van létjogosultsága! A rock zenét hallgató emberek egy igazi közösséget alkotnak és nagyon összetartóak tudnak lenni, egy irányba tudnak nézni és gondolkodni, úgyhogy egy tök pozitív kezdeményezés ez szerintem! Azt persze majd meglátjuk, hogy a mai gazdasági helyzetben meddig tudnak működni ezek a rendezvények, fesztiválok, de minden ilyen jellegű kezdeményezés pozitív és a kincsengésének is annak kell lennie, hiszen marhára örülünk, hogy itt vagyunk és tök jó embereknek játszhatunk, úgyhogy én szurkolok, hogy legközelebb is legyen!
Nagyjából meg fogunk szakadni ezen a nyáron
Jó hír a Leander, illetve most már Leander Rising rajongóknak, hogy véget ért az ínséges időszak, Vörös Attila gitáros hazatért Los Angelesből, ahol ösztöndíjjal tanult pár hónapon keresztül a Musicians Institute suliban.A ma esti Dürer Kertes kerti-parti és közönségtalálkozó után holnap, azaz június 20-án újra színpadra lép a csapat. A Leander Rising koncert a Budapest Park nevű szórakozóhelyen lesz, vendégként pedig a The Idoru lép majd fel.
Attilát a visszatérése kapcsán kifaggattuk a suliról, a Leander Rising aktuális híreiről, a készülő új dalokról, és persze sok minden másról is.
Az itthon nagy sikert aratott Szívidomár album amerikai verziója július közepén jelenik meg, de javában alakulnak a csapat további tervei is, bár volt, amiről Attila még nem árulhatott el minden részletet...
Először is, üdv újra Magyarországon! Erről a ma esti Dürer Kertes partiról mit lehet tudni?
"Én sem igazán tudom, hogy mire lehet számítani, de lesz sütés-főzés, közönségtalálkozó, ping-pongozás, mindenféle mókázás. Egy jó kis indítása lesz az idei nyárnak, illetve rá lehet majd hangolódni a szerdai koncertre, amit már mi is nagyon várunk! Pénteken meg sulizáró buli lesz a Dürerben, ott a Vulgarral fogunk nyomni egy jó kis headliner műsort a Pantera nótákkal."
A múlt hétvégi első Leander Rising koncertre, a dombóvárira mennyit tudtatok próbálni?
"A Vulgarral és a Leanderrel is egy-egy próbát tartottunk csak, de gyakorlatilag a kiutazásom előtti utolsó koncerten az összes számot eljátszottuk a lemezről, és ilyesmi programmal ment le ez a dombóvári buli is. Készülgetnek ugyan az új dalok, de leghamarabb a nyár végén tudunk ezekből majd megmutatni valamit."
És mi minden történt veled az elmúlt hónapokban?
"Hú... Amellett, hogy a suliban rengeteget tanultam, jó sok minden. Los Angelesben is, meg a zenekarral is. Kiderült ugyebár, hogy július közepén megjelenik a Leander Rising első albuma Amerikában, ami egyelőre digitális megjelenést jelent, de készültek azért CD-k is, igaz, korlátozott számban, főleg promóciós jelleggel. De akit ez is érdekel, itthon is beszerezheti majd. Aztán ott volt ez a váratlan névváltoztatás is, ami egy kényszerhelyzetből fakadt. A szerdai bulin remélhetőleg már bemutathatjuk a Leander Rising háttérvásznat, ami jelenleg is készül.
Maga az iskola elég sok időt vett igénybe, hétfőtől péntekig minden nap bent voltam, ráadásul egy órát kellett buszoznom oda és vissza is. Viszont rengeteget gitároztam és jó sok új témám, dalötletem született. Négy-öt konkrét dalötletem van, de idehaza Leander is írt új dalokat, én pedig még a következő Bloody Roots albumhoz is összeraktam egy számot."
Los Angelesben hol laktál?
"Végül is egy ismerősnél kötöttem ki, Diana Tandánál, aki a Century Media amerikai részlegénél dolgozik már jó régóta. Elég vicces volt, mert amikor leszállt velem a gép a reptéren, még fogalmam sem volt, hogy hol fogok lakni. A suli ugyan ajánlott egy lehetőséget, de az nagyon hamar kiderült, hogy oda csak hosszabb időre költözhettem volna be, és nem is volt annyira kedvező az ár. Úgy képzeld el, hogy kifelé az átszállásokkal, várakozásokkal együtt vagy 30 órán át tartott az utam, a bőröndöm kereke is letört közben, így végül ott álltam Los Angeles belvárosában, ezzel a roncs bőrönddel, hátamon a gitárral, izzadtan, fáradtan, büdösen... mintegy serpa! (nevet) És fogalmam sem volt, hogy hova is menjek. Nem nagyon szoktam kétségbe esni, de az elég kemény volt...
Végül találtam egy teljesen horror motelt, de az rettenet nyomasztó volt. Iszonyatosan lepukkant hely, tele őrültekkel, kvázi csövesekkel! (nevet) Viszont megbeszéltem egy találkozót a Rainbow bárban néhány ismerőssel, és eljött Diana is, akivel még az első Warrell Dane turnén találkoztam, és amikor meghallotta, hogy hol töltöm az éjszakákat, azonnal felajánlotta, hogy lakjak nála Glendale-ben. Na, az már király volt. Egy lakóparkban, medencével, pezsgőfürdővel..."
A suliban konkrétan mivel foglalkoztál, mit tanultál?
"Új műfajokba szaglászgattam bele és persze sokat gitároztam, jammeltem másokkal. Elméleti órák is voltak, majd ún. laborórák, ahol mindezt a gyakorlatba is átültettük. Végre sikerült egy csomó olyan dologba is jobban belemásznom, amit annak idején ugyan a Kőbányai suliban igyekeztek belém verni, de nem sok sikerrel, mert akkor még inkább küzdöttem ellene... Most viszont kaptam egy úgymond nagy tudáscsomagot, amit magammal hoztam haza, úgyhogy jó sokat tudok fejlődni. Improvizációs készség terén például... Jazzes dolgokat is játszottunk, jó sok bluest. Egy csomó amerikai típusú zenét játszottam és hallgattam, és szerintem ezek idővel a játékomba is beépülnek majd. Persze, csak módjával!" (nevet)
A világ minden tájáról voltak diákok?
"Voltak európaiak is, leginkább svédek, de rengetegen jöttek Ázsiából. Japánok, kínaiak, koreaiak... Ez egy hat szemeszteres képzés, aminek én most az első negyedévét fejeztem be. A többiek hamarosan nekilátnak a másodiknak, de hogy én mikor tudom majd folytatni a dolgot, az rengeteg mindentől függ, legfőképpen a Leander Rising feladataitól. Annyi minden van most kialakulóban, hogy simán elképzelhető, hogy jó ideig nem lesz alkalmam folytatni. Bármennyire is jó lenne.
Volt szó arról, hogy az amerikai lemezmegjelenés kapcsán csinálunk egy-egy showcase bulit New Yorkban és Los Angelesben, főleg a kinti szakmának, a sajtónak, a szervezőknek, satöbbi, amolyan bemutató jelleggel, hogy mégis lássák is a zenekart. De ezt végül is már nem maradt idő megszervezni, úgyhogy inkább csak ősszel valósulhat meg. Úgy néz ki, hogy szeptember közepén összejöhet egy New York-i showcase fellépés, már a helyszínre is kaptunk javaslatot. Persze, az lenne az igazi, hogy ha bekerülhetnénk valami nagyobb turnéra, de ez még a jövő zenéje.
Viszont hazafelé úgy alakult a repülőutam, hogy New Yorkban egy csaknem teljes napot töltöttem el, így volt lehetőségem találkozni a kinti Sonysokkal, valamint a Red nevű terjesztő cég embereivel. Egyből mondták is, hogy az igazi munka csak most kezdődik. Sokkal interaktívabbnak kell lennünk, rengeteg videót kell készítenünk, akár a próbákról is. Koncertek, turnébuszos dolgok... Lesz egy újabb fotózás is. Emellett persze a Ghost Away klip befejezése is most jön majd, ezt is fel fogjuk pörgetni. De már javában szervezik az interjúkat, tegnap például egy texasi rádiótól hívtak fel és vagy fél órán át beszélgettünk a zenekarról, a lemezről, de vannak e-mailes interjúk is."
A Heart Tamer lemez európai megjelenésről van már valami infó?
"Amerika abból a szempontból egyszerűbb, hogy ott egyetlen nagy országról, egyetlen nagy terjesztőről van szó. Európában szeptemberre várható a megjelenés, a Sony különböző képviseleteivel jelenleg is folyik az egyeztetés. Ez sok mindentől függ, olyan dolgoktól is, amelyek nagyon ígéretesek, de ezekről még most még nem beszélhetek. Annyit árulhatok csak el, hogy a Két világ közt angol verziójában a Megadeth gitárosa, Chris Broderick fog vendégeskedni, és ő már át is küldte a szólóját. Ez azért is nagy szó, mert mióta beszállt a Megadethbe, még egyetlen más csapat lemezén sem szerepelt, a miénket viszont azonnal elvállalta. Ez hatalmas megtiszteltetés nekünk, mondanom sem kell.
De nem kizárt az sem, hogy ez a szám, a Between Two Worlds duettként fog megjelenni, egy jól ismert vendégénekesnővel, viszont ez még sok mindentől függ. Maga a felvétel már megszületett, megkaptuk a hangsávokat, ezeken jelenleg is dolgozik Jens Bogren, de ez majd csak akkor válik biztossá, ha a kész nóta ismeretében a zenekar menedzsmentje is rábólint a dologra.
A Chris Broderick-féle angol nyelvű Két világ közt egy külön EP-n jön majd ki, és ha minden jól alakul, akkor ebben a duettes formában. Gitár- és énekduett! (nevet) Ehhez még további adalék, hogy a dalnak valószínűleg lesz egy olyan magyar verziója is, amelyben viszont egy magyar énekesnővel duettezik majd Leander. De ez is csak a következő hetek során dől majd el. Én mindenesetre nagyon bízom abban, hogy megvalósul! És erre az EP-re már egy-két vadonatúj dal is felkerülhet majd. Ami itthon fontos is volna, hiszen eddig is azt szokták meg tőlünk az emberek, hogy pár havonta előrukkolunk valami új dallal. Ezt mindenképpen folytatni akarjuk a jövőben is."
A lemez angol és magyar verzióján viszont Jeff Loomis vendégszólózik a Bennem dalban. Vele elképzelhető valami közös akció?
"Beszéltem vele, és most egy újabb amerikai turnén van, de ősszel átjön Európába, október táján. Jeff szerint van esély arra is, hogy lesz magyar koncertje, ami óriási volna! Akkor természetesen szeretnénk valami közös előadást, akár klipfelvétellel együtt is."
Visszatérve a Los Angeles-i kintlétedre, láttál valami jó koncertet?
"A Metal Masters bulin például ott voltam, ráadásul a beálláson is, ami elég jópofa volt, hiszen testközelből figyelhettem Dave Lombardóékat. Kisebb koncerteken is voltam, ismerősök ismerőseinek a bulijain, de láttam az Opeth, Mastodon, Ghost turné egyik állomását is. Az is óriási volt! Utólag csak azt sajnálom, hogy a Mastodon póló mellett egy Ghost pólót is kellett volna vennem, mert az a banda is nagyon tetszett. Nagyon nagy királyság volt az egész buli! Ami így érdekesebb még, hogy meghívtak néhány kerti partira is. Az egyik Chris Brodericknél volt két Megadeth turné között, a másik meg Joey Veránál (Armored Saint, Fates Warning stb. basszer) Joey-val korábban is találkoztam már párszor, fesztiválokon, a Warrell Dane turnén, és végül egész nap ott lógtam náluk, húst sütögettünk, söröztünk."
Az őszi koncertes terveitek hogy néznek ki?
"Igen valószínű, hogy a Subscribe-bal fogunk koncertezni az ősz folyamán. Ez olyannyira valószínű, hogy már vannak is biztos bemelegítő dátumok a nyár végére. A teljes koncertprogramunk persze attól is függ, hogy a kinti dolgaink hogyan alakulnak."
Végezetül még az új Leander Rising dalokról, témákról mondj valamit!
"Nagyon-nagyon vegyes a kép. Én mindenféle témát írtam, de alapvetően azt mondanám, hogy dalközpontúbb dolgokat. Eleve ilyesmi zenék közelében voltam kint, és ahogy már mondtam is, jó sok bluest is játszottunk. Nem azt mondom, hogy slágerzenék születtek, de a szerkezetüket tekintve ezek valamivel egyszerűbb dalok. Ugyanakkor előkerült néhány thrashesebb ötlet is.
De Leander is írt itthon dalokat, Jozzy is elkészült egy csomó új témával. Bátran mondom, hogy ha most azonnal neki kéne állnunk egy újabb lemeznek, volna miből válogatnunk. Persze, ezeket a dalokat még össze kell rakni, a szövegeket meg kell írni, de a fesztiválozás és a promóciós munka mellett most ezzel fogunk foglalkozni.
Leandernek született például egy nagyon komoly zongoradarabja, amit meg is fogunk csinálni a zenekarral. De ez nem az a zongorás darab, amit már hallani lehet a neten. Egy teljesen új témáról van szó, ami nagyon nagyon király. De emellett meg nagyon nyomatja ezeket a súlyos őrületeket, mostanában azokban érzi magát otthon.
Szerintem a jövő héten lesz igazán időnk arra, hogy összeüljünk és nekiálljunk összedobni az ötleteinket. Ha azt meg tudjuk csinálni, hogy a nyár végi Subis bulikon már játszunk egy új dalt, az nagyon jó lesz. De a jövő héten már indul a fesztiválozás is, és a Szigetet, a Voltot leszámítva az összes nagy fesztiválon ott leszünk, Hegyalja, Rockmaraton, Fezen... Nagyjából meg fogunk szakadni ezen a nyáron!"
Interjú Takács Józseffel!
Az egyszemélyes zenei projektből zenekarrá fejlődött Leander Rising a hazai metal színtér legújabb csodája és sikertörténete. A zenekar idén jelentette meg a csupa pozitív visszhangot kapott, Szívidomárra keresztelt bemutatkozó lemezét a Sony jóvoltából, valamint a Fonogram közönségszavazásán elnyerte a legjobb zenekarnak járó díjat is. A zenekarral kapcsolatos dolgokról ezúttal Takács ’Jozzy’ József gitárost kérdeztük.
ekultura.hu: Nagyon rövid idő alatt sikeresek lettetek. Mit gondolsz, miben rejlik a sikeretek titka?
Takács ’Jozzy’ József: Az okát nehéz pontosan megfejteni, de legalábbis több összetevője lehet. Az biztos, hogy sokat nyomnak a latban azok a saját és feldolgozás youtube videók, amiket szólóprojectként illetve Vörös Attilával készített Leander még a Leander Rising zenekar megalakulása előtti években. A klippek készítése folyamatos volt 2011-ben is a zenekar megalakulása után, és aztán úgy tapasztaltuk, hogy a hallgatók élőben is meg akartak hallgatni minket. Aztán idén márciusban megjelent a Szívidomár című lemezünk, és magunk is meglepődve tapasztaltuk, hogy a megjelenés utáni néhány hétben a MAHASZ lista előkelő helyein tanyázott a lemez.
A videók mellett az is számíthat, hogy mindegyikünk megfordult már egy-két olyan formációban, amivel már korábban is találkozni lehetett, kezdve azzal, hogy Attila az amerikai Nevermore-ral turnézott, Budai Béla a dobosunk a Bloody Roots zenekarral járt koncertezni, Leander a Babylon zenekarban tűnt fel, én pedig a Fonogram díjas Wendigo zenekar tagjaként lehetek ismerős néhányak számára.
Nem utolsó sorban sokat köszönhetünk turnémanagerünknek Tóth Balázsnak a Planet Noir Industries-tól, valamint kiadónknak a Sony Music Hungary-nek, akik rengeteget tettek/tesznek azért, hogy a zenekar folyamatosan előre haladjon.
ekultura.hu: Hogyan lehet, hogy ezzel a nem túl rádióbarát zenével ilyen sokat értetek el?
Takács ’Jozzy’ József: Úgy tűnik, hogy a neten összetalálkozott a zenénk egy csomó zenehallgató kielégítetlen zenei igényével, akik hajlandóak egymással megosztani és terjeszteni, amit csinálunk, és a koncertjeinkre is eljönnek. Ezért nagyon hálásak vagyunk és nem tudjuk eléggé megköszönni!
ekultura.hu: Mit jelent számotokra a Fonogram díj? Jelent-e ez valamiféle előrelépést, előnyt a zenekarnak?
Takács ’Jozzy’ József: Az év zenekara Fonogram díjat remek visszajelzésnek tartom, főleg azért, mert a közönség szavazta meg nekünk. Konkrét előnyöket ez ugyan nem jelent számunkra, de a zenekar biográfiájában jól mutat a dolog. A 4,5 literes whisky, amit nyertünk pedig valószínűleg nem fog az épülésünkre szolgálni, de mindenesetre pompás élménnyel fogunk gazdagodni, amikor elfogyasztjuk.
ekultura.hu: Változott-e a zene attól, hogy egyszemélyes projektből együttes lettetek?
Takács ’Jozzy’ József: Több zenei lehetőség nyílt meg azáltal, hogy több fejjel gondolkodunk a zenéről, úgyhogy természetesen valamennyit változnia kellett a zenének. Az ízlésünkben azonban elég nagy a közös halmaz, szóval nem jelent problémát egy-egy zenei koncepcióval azonosulni, úgyhogy nem gondolom, hogy gyökeres változás történt volna Leander eredeti elképzeléseihez képest. Ezt talán igazolja is, hogy a lemezen elég jól megférnek egymás mellett a régebbi és új dalok.
ekultura.hu: A Sony mennyiben szól bele a zenétekbe? Korlátoz-e titeket valamiben, vagy tudnak-e jó tanáccsal szolgálni?
Takács ’Jozzy’ József: A zenét ránk hagyják, ők elsősorban a zenekar promóciójával foglalkoznak, hogy olyan formában, és időzítéssel jelenjenek meg a dolgaink, hogy az profi legyen, és sok helyre eljusson, úgyhogy korlátról szó sincs.
ekultura.hu: Úgy tudom, volt már koncertetek külföldön. Hogy halad a népszerűsítés odakinn és hogyan fogadják a zenéteket?
Takács ’Jozzy’ József: Eddig főkent a környező országokban játszottunk, Erdélyben, Vajdaságban, Felvidéken, Kárpátalján, de jártunk már Londonban is. Kellemes fogadtatásban volt részünk mindenhol, de természetesen többnyire külhoni magyarok érdeklődtek. Az igazi nemzetközi megmérettetés az lesz, hogy július 17-én (a 32. szülinapomon) jelenik meg Amerikában a lemezünk Hearttamer címmel, és alakulóban van egy néhány állomásos amerikai turné is szeptemberre. Aztán készülőben van egy meglepi-duett is, ami a nyugat-európai megjelenésünket hivatott majd előkészíteni, de ez még egyelőre országos titok.
ekultura.hu: Jelent valamilyen nehézséget, hátrányt a nemzetiség?
Takács ’Jozzy’ József: Igyekszünk előnyt kovácsolni abból, hogy magyarok vagyunk, így például az angol nyelvű lemezen lesz egy magyar nyelvű betét is, mert úgy gondoljuk, hogy ez érdekes lehet a magyarul nem beszelő hallgatók számára. Az a célunk, hogy Magyarországról kiindulva tudjunk nemzetközi pályát befutni, de persze ez egyúttal nehézséget is jelent a távolságok, és az általános magyarországi viszonyok miatt. Sok dolog fog történni velünk a következő néhány évben, és megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni a helyzetünkből.
ekultura.hu: A visszajelzések alapján melyik a legsikeresebb közönségkedvenc dalotok és miért?
Takács ’Jozzy’ József: „Szívidomár”, „Viharom Tavaszom”, „Csak te”, „Ghosts Away”, „Reborn”, „Szomorú Vasárnap”, Lady Gaga – „Bad Romance”, és meg sorolhatnék egy-két dalt, amik a koncerteken láthatólag nagyon jól működnek. Youtube nézettség alapján a Lady Gaga viszi a prímet a milliós nézettségével, és az itthoni márciusi lemez megjelenés óta a „Bennem”-re mondják sokan, hogy a komplexitása ellenére erősen betalált.
ekultura.hu: Nektek melyik a kedvencetek, melyiket szeretitek a legjobban játszani?
Takács ’Jozzy’ József: Mostanában az egyik kedvencem a „Bennem”, de egyébkent a „Szívidomárt”, a „Reborn”-t és a „Csak Te”-t is nagyon szeretem játszani.
ekultura.hu: Hogyan tudod összeegyeztetni a magánéletet és a többi zenekarokat (amelyekben játszol) a Leanderrel?
Takács ’Jozzy’ József: Meg kellett tanulnom párhuzamosan több dolgot összehozni az életben, ahhoz, hogy időt és megfelelő anyagi hátteret tudjak biztosítani magamnak a zenéléshez. Szerencsére megfelelő társat is találtam ehhez a feleségem személyében, aki rengeteget segít, és tolerálja is, hogy sok energiát fordítok a családon kívüli dolgaimra. Igyekszem minél többet együtt lenni a családommal, általában együtt reggelizünk, néha ebédre is haza tudok menni munkából, és este a kislányom fürdetésénél is többnyire ott tudok lenni. Ha hétvégén van egy kis időnk, akkor pedig közös programokat csinálunk.
Mákos vagyok, mert a munkám kellően rugalmas ahhoz, hogy a zenekari dolgok beleférjenek az időmbe. Előretervezéssel és gyakran kevesebb alvással tudom áthidalni az esetleges ütközéseket. Jelenleg a Leander Rising mellett a String Theory nevű pszichedelikus-jazzrock zenekarom aktív és néha ad hoc zenei projectek is akadnak, de a Leander Rising zenekar prioritást élvez.
ekultura.hu: Mi a célotok a zenével? Játszani azt, amit szerettek, vagy újat alkotni?
Takács ’Jozzy’ József: Számomra az a cél, hogy olyan új zenét alkossunk, ami el tud jutni az emberekhez, és meg tudják szeretni azt. Az is fontos, hogy legyen kihívás és fejlődés is abban, amit csinálunk, mert hosszútávon csak így lehet elkerülni, hogy beleunjon az ember abba, amit csinál. Úgy gondolom egyébként, hogy jó irányba haladunk.
A zenekar három hónap kihagyás után, 2012. június 20-án, szerdán este az Idoru társaságában ad koncertet a Parkban.
Felhívás minden metálosnak!
Bizonyára olvastál már róla, hogy idén a Fonogram - Magyar Zenei Díj egy különdíjszavazással is kibővült, ami annyit tesz, hogy a közönség is megszavazhatja, ki legyen az év énekese, énekesnője, illetve melyik legyen az év zenekara.
Számunkra igazából a zenekaros szavazás a lényeges, mégpedig azért, mert két esélyes van jelenleg, és szavazni már csak ezen a hétvégén lehet, vasárnap éjfélig.
Rajtad is múlik, hogy egy metal banda, jelen esetben az utóbbi évek egyik legkomolyabb hazai anyagát, a márciusban kiadott Szívidomár albumot jegyző Leander lesz-e az év hazai zenekara, avagy egy kertévés vetélkedő során összetákolt fiúcsapat.
Ha segíteni szeretnél a Leandernek, kattints a Ballantine's Facebook oldalára, 'lájkold' az oldalt, majd voksolj a zenekarra! Ha van időd és energiád, szólj minél több ismerősnek, hogy ők is szavazzanak.
Minden voks számít!
A Leander zenekar mostanában kevésbé aktív, ugyanis a gitáros Vörös Attila elnyert egy ösztöndíjat a Los Angeles-i MI-suliban, így a nyár elejéig még ott tanul. Attilát egy villáminterjú formájában faggattuk ki arról, hogy pontosan mivel is telnek a napjai Kaliforniában.
Attila, mi az, amit tudnunk érdemes a mostani kinti tanulmányaidról?
"Ösztöndíjas diák vagyok a Los Angeles-i Musicians Institute-ban, ami a világ talán legismertebb ilyen jellegű könnyűzenei intézménye a bostoni Berklee mellett. Még a '70-es évek végén indult GIT (Guitar Institute Of Technology) néven, mert eredetileg csak gitárosoknak szánták. Régi álmom volt bekerülni az iskolába, már néhány évvel ezelőtt is komolyan tervezgettem, hogy megpróbálok ide felvételizni. Most ez szerencsére összejöhetett.
A szakmailag rendkívül elismert tanári kar mellett olyan világhírű zenészek tartanak magánórákat, kurzusokat, mint például Paul Gilbert, Stu Hamm (Satriani stb.) vagy a metalosok számára talán kevésbé ismerős Scott Henderson, aki egy hihetetlenül komoly blues/jazz/fúziós gitáros. Scott olyan, mintha egy másik bolygóról érkezett volna! (nevet) Egyébként ha éppen nem turnézik, gyakorlatilag heti rendszerességgel, akár heti két alkalommal is tart úgynevezett open counselinget, amikor le lehet vele ülni egy teremben, kérdezni lehet tőle, de a bátrabbak akár jammelhetnek is vele. Én itt még nem tartok, de nézni és hallgatni mindig óriási élmény.
Paul Gilbert is viszonylag rendszeres 'vendég' a háznál, elvileg minden negyedévben ideutazik Japánból, ahol amúgy lakik, és konkrétan magánórákat tart nem kevés személynek. PG órájára úgy lehetett (volna…) bejutni, ha egy adott reggel 8 órára bemegyek és kivárom szépen a soromat, ahol feliratkozhattam VOLNA. Sajnos mivel egy idióta vagyok, és nem mellesleg egy órányira lakom a sulitól, voltam annyira lusta dög, hogy nem erőltettem meg magam... Most már érzem, hogy hiba volt, de mindegy!" (nevet)
Milyen cuccokon folyik az oktatás?
"A suli elképesztően komoly felszereltséggel bír. Pusztán gitáros szemszögből nézve nagyjából a következők állnak a diákok rendelkezésére: több tucatnyi terem, mindegyik közepes vagy nagyon komoly erősítőkkel felszerelve, a nagyobb előadótermekben pedig full profi backline található (dob- és basszuserősítő, gitárerősítők, full PA, minden, gyakorlatilag tucatnyi színpad).
Van egy könyvtár is, ami szinte csak Apple számítógépekkel, a legújabb Guitar Rig és egyéb szoftverekkel, Line6 kütyükkel és ehhez hasonló kis kedvességekkel van ellátva. Mindezen felül szinte bármilyen kiegészítő eszközt, de még hangszert is lehet kölcsönözni - ráadásul nem is akármilyeneket. PRS, több ezer dolláros Suhr, Fender, Gibson stb. 6-7 húros gitárokat, basszusgitárokat. Szinte hihetetlen!"
Csakis zenei oktatás folyik?
"Az is, meg egész másfajta is. A világ legismertebb zenészei, vagy éppen a zeneipar legismertebb producerei, hangmérnökei tartanak előadásokat egy nagyjából 500 fős koncertteremben. Tehát a 'music business' szinte minden területéről jönnek arcok. Csak néhány vendég az elmúlt 4 hétből: Corey Taylor és a bohóc Graham, Tim Yeung dobos (Divine Heresy, Morbid Angel stb), Andy Mckee gitáros, de nemsokára jön a System Of A Down basszusgitárosa is. De rajtuk kívül is rengeteg, a saját területén hasonlóan elismert szakember látogat el a suliba. A GIT honlapján részletesen leírják egyébként, hogy eddig kik fordultak meg itt - akár többször is - hasonló célból. Steve Vai, Satriani, Zakk Wylde, Guthrie Govan, Marty Friedman, Andy Timmons, John5..."
Valami jó kis koncertet láttál már, mióta kint vagy?
"Nem is egyet! Először is végre találkozhattam egy csomó rég nem látott baráttal, akikkel rögtön a legendás Rainbow bárban sikerült ütköznöm. Aztán voltam a Metal Masters3 sorozat Los Angeles-i buliján, sőt, Willie G. barátomnak köszönhetően, aki a Megadethnél technikus, 'testközelből' nézhettem végig a buli előtti beállást, kb. egy méterre Dave Lombardo-tól... Pfff ... (nevet)
Ráadásul ott volt Kerry King és Phil Anselmo is, és ez számomra vert minden eddigi élményt, nyilvánvalóan... (nevet) A YouTube-on van is egy videó, amit Mike Portnoy készített, abban én is ott vigyorgok a háttérben, miközben Charlie Benante és Dave Lombardo püföli a bőröket. Ez azért elég komoly este volt, amit aztán szintén a Rainbowban sikerült zárni (ahol nem mellesleg szerény véleményem szerint a világ egyik legjobb pizzáját csinálják - ezt Chris Broderickkel sikerült megosztanom… elég menő!)."
Aztán úgy egy hete voltam az Opeth/Mastodon/Ghost koncerten a Gibson Amphitheaterben. Elképesztően brutális buli volt! A svéd Ghostról hallottam már előzőleg, de csak nagyon felületesen, így iszonyatosan arcba csapott, amit csináltak - és amiben csinálták! (nevet) Kegyetlen jó koncert, tökéletes hangzás és nagyon kreatív muzsika. Nem csoda, hogy akkora a hype körülöttük, a nyilvánvaló 'misztikumokon' túl. No, aztán jött a Mastodon és az Opeth, akik ismét egy teljesen más dimenzióba helyeztek mindent.
Elképesztő volt ezt a 3 zenekart egymás után látni, ráadásul hibátlan hangzással, színpadképpel, mindennel. A koncert végén meg is jutalmaztam magam egy Mastodon pólóval, ha már..."
Feltettél egy képet a Facebookodra nemrég, amelyen egy új hangszert tartasz a kezedben. Csinos darab...
"Ó, azóta még egy csinos darabbal bővült a gyűjteményem! Megfordultam ugyanis a Schecter Guitars főhadiszállásán, ami nem meglepő módon szintén Los Angelesben leledzik. Jim Robbins-szal, a Schecter A&R managerével, aki az endorserekkel tartja a kapcsolatot, személyesen most találkoztam először, és ezt a találkozást igencsak feldobta az az elképesztően brutális és csodálatos Blackjack SLS C-7-es fekete 7-húros gityó, amit rögtön a kis körút elején a markomba kaptam. Már egy ideje szó volt arról, hogy kapok egy új hangszert, és ennek most végre eljött az ideje! Ráadásul ez a modell teljesen új, most fog csak startolni a piacon.
Az én kis szépségem a sorozatszáma alapján a ketteske (!) - ez megint csak nagyon menő... (nevet) Azóta is őt nyűvöm, és már nagyjából három szám meg is született eme remek kis hangszeren. Persze mostantól a bulikon is fel fog majd tűnni az én új 'drágaszágom'! (nevet)
Elvileg lesz egy hivatalos fotózás is, sőt még az is lehetséges, hogy egy videót is felveszünk a Schecter Tv-vel! Nemsokára főleg gitárosok számára érdekes képeket és talán videókat is kinyomunk ki a facebook.com/attilavorosfans oldalra."
A Leander album kinti megjelenéséről van már valami híred?
"A legeslegérdekesebb történések, fejlemények épp a Szívidomár, avagy a Heart Tamer amerikai megjelenésével kapcsolatban vannak. A mindennapjaim jó részét is az ezzel kapcsolatos teendők teszik ki, de egyelőre kevés konkrétumot mondhatok, mert nem akarjuk elkiabálni a dolgot.
Nagyban megy az agyalás, mind a Sony Music Hungary, mind az amerikai promóciós csapat, illetve a zenekar és a menedzsment között. Nagyon izgalmas időszak ez, és a kinti megjelenés időpontja is egyre közeledik. Annyit talán elárulhatok, hogy a lemez külföldi kiadásához sikerült még valakit beszervezni Jeff Loomis mellé - nem kicsit királyság, majd meglátjátok!
Azt mindig igyekszünk elmondani, hogy ez bizony leginkább a Leander rajongóknak köszönhető. Nélkületek mindez nem jöhetett volna létre! Fontos megemlítenem, hogy az idei Fonogramon időközben nagyon kiéleződött a verseny az 'Az év zenekara' különdíjért. Az Apollo23 nevű formációval fej-fej mellett haladunk már egy ideje és mivel már csak ez a hétvége van hátra a szavazásból, arra kérünk minden rockert, metalost és mindenki családját, barátait, hogy támogasson minket egy-egy szavazattal! Nagyon fontos lenne elhozni ezt a remek díjat, sokat segítene a zenekar hazai dolgaiban. Nagyon szépen köszönjük az eddigi és a további szavazatokat, megosztásokat! Minden jót!"
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
