Az előjelek nagyon bíztatóak
Vörös Attila gitáros pár hónapos Los Angeles-i tanulmányai miatt nyárig nem lehet a színpadokon látni a Leander zenekart, de a március végén megjelent és a Mahasz-listán is jó eredményeket produkált bemutatkozó albumról számos pozitív kritika látott napvilágot a napokban.
Az áprilisi HammerWorld magazinban elolvashatod azt is, hogy Attila hogyan mutatja be a lemez dalait a 'Saját szavaival', most pedig végigrághatod a múlt havi Hammerben megjelent interjúnkat a frontember Köteles Leanderrel és Attilával.
A Fonogram Különdíjának közönségszavazása is tart még, és ha még nem szavaztál volna a zenekarra, ezen a linken megteheted. Jelenleg a második helyen állnak, jól jönne nekik egy-két kattintás! :-)
A Szívidomár lemez kapcsán érdemes felidézni a múltat, hiszen a nyomtatott Hammerben ez az első interjútok. Ez az egész őrület egy Leander szólónóta, a Csak te videójával startolt, amit én magam is a Youtube-on fedeztem fel annak idején. Leander, mi volt a célod ezzel a dallal, illetve klippel?
Leander: „Még egy Babylon nevű csapatban basszusoztam, amikor megszületett ez a Csak te, illetve a Viharom, tavaszom, valamint Az ördög naplója. Nagyjából egy hét alatt készült el a három dal... De akkor a Babylon már a végét járta, én pedig azt találtam ki, hogy nyelvtanulás céljából kimegyek fél évre New Yorkba. Innen jött az ötlet, hogy a Csak te dalhoz elkészítek egy klipet, azt felteszem a Youtube-ra, és ennek segítségével majd odaát is körülnézek, hátha egy kinti csapat csak rám vár!" (nevet)
Ehelyett Attila talált meg...
Leander: „Ez jutott... (nevet) 2009 nyarán tettem fel a klipet, és 1-2 hónap múlva már New Yorkból figyeltem, ahogy egyre többen nézik, kommentelik, és nagyon jókat írnak róla. Minden promóció vagy hírverés nélkül."
A Babylon stílusához képest ez a dal jóval karcosabb volt, bár nagyon fogós is. Milyen zenéket hallgattál akkoriban?
Leander: „Mindenfélét, de főként ezeket a modernebb, okosabb metalokat, északiakat és amerikaiakat vegyesen. Soilwork, Protest The Hero, Killswitch, Scar Symmetry... és még sokáig tudnám sorolni!" (nevet)
Attila, te hol találkoztál először a Csak te nótával?
Attila:„Egy fórumra linkelte be valaki, és valamiért odakattintottam, pedig ritkán teszek ilyesmit. Akkoriban nálam már szó volt a Nevermore-ról, de még nem tudtam semmi biztosat. A Csak te nagyon megtetszett, és a klip mellett olvastam, hogy Leander Amerikába készül, úgyhogy gyorsan felvettem vele a kapcsolatot, és találkoztunk is. Jól be is rúgtunk! (nevet) De kiderült, hogy közös a hullámhossz, nagyon egyformán látjuk a dolgokat, a lehetőségeket, úgyhogy abban maradtunk, hogy tartjuk a kapcsolatot."
Leander: "Annyi történt még ekkor, hogy a épp elkészültem a Viharom, tavaszom felvételével, és mivel elégedetlen voltam a saját szólómmal, Attila feljátszott egy másikat. Jól elrontotta a dalomat! (nevet) De annyira mégsem sikerült neki, mert mire visszajöttem, már egy elég jó kis bázis alakult ki az első három Leander dal alapján, amiket egy sebtiben összerakott, holt egyszerű honlapról lehetett letölteni. Mivel Attiláék akkor szerveztek egy thrash estet a Dürerben, felmerült, hogy egy alkalmi formációval színpadra is vihetnénk a produkciót. Ennek aztán olyan sikere lett, hogy csak lestünk! Ez volt az igazi fordulópont. Háromszor játszottuk el a 3 dalt, mert még nem volt hosszabb programunk, a közönség viszont nem akart leengedni minket. Ezek után már nem volt kérdés, hogy zenekart kell alakítanunk."
Attila: "A thrash buli próbái közben figyeltünk fel Márkra, aki az első dobosunk lett, és akit azóta Béla váltott fel, én pedig mindenképp Jozzyt szerettem volna másik gitárosnak, akivel még a legeslegelső Dimebag Tribute esten ismertem meg. Nem sokkal később meg is beszéltük, hogy lesz még közös munkánk... A régi csapatát, a Wendigo-t is imádtam, jártam is a bulijaikra."
Melyik is volt az első közös dalotok?
„A Szívidomár. De akkor állt össze a Szomorú vasárnap feldolgozása, és már a Lady Gaga is megvolt."
Ez a Lady Gaga átirat is hatalmas ötlet volt, főleg azzal a Brahms-részlettel. Melyikőtöknek jutott eszébe, hogy ezt a popslágert át kéne tenni metalba?
Leander: „Ez tőlem jött. Amerikában állandóan ezt hallottam mindenütt. Az lejött, hogy baromi jó a dal, de nekem hiányzott belőle a dög.... Épp a New York-i metrón ültem, a fülesemben pedig Brahms szólt, amikor beugrott, hogy ezt valahogy így kéne megcsinálni."
Attila: "Én ekkor már Warrell Dane-nel (Nevermore énekes) turnéztam Amerikában, majd amikor már mindketten itthon voltunk, összeraktuk a Szívidomárt meg a Szomorú vasárnapot."
Ez a Szomorú vasárnap feldolgozás is telitalálat lett. Egy kész csoda, hogy korábban még senkinek sem jutott eszébe, hogy csináljon belőle egy metalos verziót. Erre hogyan döbbentetek rá?
Leander: „Az apukám révén! (nevet) Ő is zenél, és készített egy verziót, ami egyébként olyasmi volt, mint a miénk eleje, egy szál zongora, ének, a második felét viszont nem ilyen brutálban nyomta! (nevet) Volt aki, ki is akadt rajta, hogy így elrontottuk a végét... Viszont óriási siker lett, a Youtube-on is, meg a bulikon is."
Ez a durva verzió mára szinte Leander nótává vált...
Attila: „Nagyon jó lett a dinamikai felépítése, ha dicsérhetem magunkat..."
Leander: "Arra is büszkék vagyunk, hogy mind a magyar, mind az angol nyelvű verzióra megkaptuk az engedélyt a jogtulajdonostól, pedig úgy hírlik, hogy nagyon kemény az elbírálás. Nem szokták automatikusan engedélyezni. Ráadásul mi rendesen át is alakítottuk ugye..."
Attila: "Lehet, hogy nem hallgatták végig, ez volt a szerencsénk!" (nevet)
A korai dalokhoz képest egyre durvább, progosabb stílusú nótáitok születtek. Ez minek köszönhető?
Leander: „Ez is érdekes, mert sokan azt hiszik, hogy Attila miatt keményedtünk be, holott nem. Én kezdtem nyomasztani, hogy legyünk még durvábbak, hörgésekkel, súlyosabb témákkal, és inkább ő volt az, aki szeretett volna dallamosabb dolgokat is. De ez a kettősség szerintem jól is áll nekünk. Nincs az, hogy ilyen skatulya, olyan skatulya. Igazából még mi sem tudjuk, hogy mit mondjunk a zenénkre, mert van benne súlyos metal, progosság, komplexitás, mélyre hangolt 7-húros gitár, de van zongora, Jozzy részéről hegedű is, vannak slágeresebb dalok meg totális elszállások. Modern, mai metal, de ennél jobb megfogalmazást még nem bírtunk kitalálni hozzá."
Attila: „Én inkább úgy fogalmaznék, hogy sokat színesedett a zene az első Leander dalokhoz képest. Van például egy Six Feet Under című dal, ez az, amiben a lemezen Jeff (Jeff Loomis, ex-Nevermore gitáros) szólózik. Itt a súlyos alapot én hoztam, Leander pedig beletette a zongorát és a spéci dallamvilágát. Azaz nincs szabály, hogy ki hoz keményebb, durvább dolgokat. Egyszerűen csak összerakjuk, ami épp eszünkbe jut."
Volt olyan pillanat az elmúlt másfél év során, amikor azt mondtátok egymásnak, hogy 'Húha, ez tényleg bejön az embereknek!'?
Attila: „Az a bizonyos thrash est, az első fellépés, például ilyen volt. Vagy amikor a Zöld Pardon teljesen megtelt a Leander bulira. Úristen, ez a sok ember tényleg miattunk jött el?!" (nevet)
Leander: "Elég durva, hogy aránylag rövid idő alatt mi minden történt velünk. Főleg ahhoz képest, hogy lényegében a mostani lemezfelvételig minden a szobámban készült egy szimpla laptopon, egy szimpla hangkártyával. Még a klipek is, bár a klipek terén nagyon sokat segített nekünk Deák Martina is. Az is vicces, hogy Martina nem egy profi klipes, de a Leander videók nyomán már egy sor felkérést kapott különféle zenekaroktól."
Ahogy én látom, a szakma is rendesen ledöbbent, hogy ezzel a 'csináld-magad' módszerrel mi mindent elértetek...
Leander: „Sokak fejében még mindig az van, hogy a tévé meg a rádió számít, holott a Youtube és a Facebook már átvette a szerepüket. A mi példánk bizonyítja ezt a legjobban. Nekem egyébként tetszik is ez a változás, mert demokratikusabb. Mindenki számára adott a lehetőség."
Attila: "Igen, ez egy jó kulcsszó. Az, hogy demokratikusabb. Nem kell kuncsorogni a szerkesztőknél, hogy ugyan, adjátok már le a klipet, játsszátok a dalainkat."
Leander: "Ha van recept erre, akkor talán az, hogy át kell lépni az ingerküszöböt. Úgy értem, hogy ha tetszik az adott dal az embereknek, akkor megosztják a haverjaikkal, elküldik egymásnak a linket, beteszik fórumokba... Így terjedt el a zenénk. Mi is meglepődtünk azon, hogy ilyen gyorsan rákaptak az emberek a dalainkra. Sajnos nem tudom a statisztikát, hogy a régi honlapról pontosan hányan töltötték le a dalokat, de rengetegen. És amikor kijött egy-egy új klip, rekordokat döntögettünk a Youtube-on a napi nézettségünkkel."
A Sony-szerződés hogy jött össze?
Leander: „Az is pont így, azaz magától. Ők kerestek meg minket, hogy tetszik nekik, amit csinálunk, látnának benne fantáziát, különösen egy nemzetközi terjesztésű angol verzióban. Mivel ezen a vonalon tökre egyeztek az elképzeléseink, hiszen mi is szeretnénk kifelé nyitni, így aránylag gyorsan meg tudtunk állapodni."
A lemezről mit kell még tudni ?
Attila: „Vannak még nyitott kérdések! (nevet) Egyelőre sem végleges cím nincs, sem végleges borító, és a keverés is folyamatban van."
Leander: "Az biztos, hogy a borítót, illetve a bookletet Borbás Robi készíti, a The Sharon Tate zenekar dobosa, aki hasonlóan hozzánk, a neten építette fel magát, mint designer. Hihetetlen külföldi bandáknak készít borítókat, pólómintákat, és iszonyat tehetséges. Olyan ötletekkel állt elő, amik láttán mi is csak lestünk! Ráadásul nálunk van egy olyan gondolat, hogy szeretnénk jelezni, mindenféle szinten, hogy ez egy magyar zenekar. És mivel Robi néprajzból diplomázott, a grafikáiba is tökéletesen bele tudta ezt vinni. Kalocsai minta, ős-magyar misztikum, sámánok világa... Mi már a nem teljesen kész cuccaitól is elájultunk, alig várjuk, hogy kész legyen az album!"
Attila: "Első körben a magyar kiadás jön ki, és a Sony kinti partnereitől függ, hogy mikor és hogyan jelenhet meg az angol verzió. Eddig nagyon ígéretes válaszok érkeztek, de mindenki várja a kész anyagot. Nyilván az is számít, különösen külföldön, hogy a keverést a svéd Jens Bogren végzi (Amon Amarth, Opeth, Paradise Lost stb.), mert Jens nevét mindenki ismeri. Talán arra is felkapják a fejüket, hogy Jeff Loomis szólózik az egyik dalban, és a Nevermore-kapcsolat is fontos lehet ebből a szempontból."
Leander: "Az is fontos az album kapcsán, hogy ez egy teljesen új felvétel, azaz a már ismert dalokat is felvettük újra. Rendes stúdióban doboltuk fel, profi körülmények között. Az előzetes mixek alapján úgy fog szólni, mint az ágyú! Lesz rajta három angol nyelvű szám, a többi viszont magyarul szólal meg, és olyan dalok is felkerültek rá, amiket még a bulikról sem ismerhet a közönség. Ami a feldolgozásokat illeti, a Szomorú vasárnap mellett bónuszként a Lady Gaga is ott lesz a CD-n, mert arra is megkaptuk az engedélyt.Persze, saját kiadásban. De ez így nagyban segíti a munkánkat, mármint a profi háttér. Ha nincs a Sony, akkor biztosan nem Jens Bogren keverné a lemezünket. A Facebook oldalunk alapján rengetegen várják már a lemezt, akárcsak mi. És a Youtube kommentekből is az derül ki, hogy külföldön is volna keresnivalónk. Most a bizakodási fázis van, de rajta is vagyunk a dolgon. Rendesen fel vagyunk pörögve. Szeretnénk, ha a lemez tetszene a közönségnek, mert tényleg mindent beleadtunk. Az előjelek mindenesetre nagyon bíztatóak..."
Szeretnénk mindent a saját utunkon bejárni
A Leander zenekar pályafutása eredetileg amolyan egyszemélyes formációként indult, ám a dolog idővel olyan szinten nőtte ki magát a neten, ami alighanem még az első dalok multihangszeres elkövetőjét, Köteles Leandert is meglepte. A Leander mindenesetre már egy ideje rendes, négytagú bandaként funkcionál, és március végén jelentette meg a Sonynál első teljes nagylemezét, a Szívidomárt, amely a Paradise Lost, Opeth, Katatonia anyagairól már jól ismert keverőguru, Jens Bogren értő kezei alól gördült ki a stúdióból. Az anyag hamarosan nemzetközi kiadást is kap, Köteles Leander énekes/basszer és Vörös Attila gitáros pedig a Shock!-nak adott interjújukban is egyértelművé tették: nem kívánnak megállni az országhatároknál.
Hogyan jellemeznétek a Szívidomár lemezt valaki olyannak, aki még soha életében nem hallott semmit a Leandertől?
Vörös Attila: Nem egyszerű kérdés így kezdetnek! (mosolyog) Én azt mondanám, a Szívidomár egy nagyon változatos és izgalmas lemez lett, tele fogós refrénekkel, tartalmas és talán a műfajban nem is szokványos szövegekkel, illetve változatos, olykor teljesen szélsőséges dinamikai és zenei megoldásokkal. Egy könnyen szerethető, mégis komoly értéket képviselő, igényes és előremutató debütáló lemez. Aki szereti a Muse-t, a Nevermore-t, a Queent, Lady Gagát, a Panterát, a Scar Symmetryt vagy akár Devin Townsendet és az európai, helyenként akár jellegzetesen magyaros zenei megoldásokat egy darab leander növényecskében elültetve, az itt biztos talál valami számára szerethetőt! (nevet)
Köteles Leander: Az ember, ha csinál valamit, nemigen tudja külső szemmel elbírálni a dolgot. (mosolyog) Valóban rengeteg hatás ér bennünket, de alapvetően arról van szó, hogy az érzelmességet és a tökös zenei megvalósítást tartjuk szem előtt, ami úgy érzem, hogy nagyjából össze is jött.
Mivel a Leander a neten vált népszerűvé, ha valaki, hát ti nyilván pontosan tisztában vagytok azzal, mennyire megváltoztak a csatornák egy zenekar számára. Miért találtátok mégis fontosnak, hogy legyen kézzel fogható nagylemezetek?
Attila: Annak ellenére, hogy a mai lemezeladások nem követelik meg, hogy egy zenekar fizikai hanghordozó formájában is megjelenjen, mégis egyértelmű volt mind a csapat, mind a kiadó számára, hogy ezt muszáj meglépnünk. Sokkal profibb, egységesebb képet ad egy zenekarról, ha kézzel fogható formában is létezik. Még vinyl/bakelit változat is tervbe van véve a külföldi megjelenésnél! (mosolyog)
Leander: A zene egy fogalom, az ember pedig szeret tárgyakhoz, relikviákhoz kötődni, amik később emlékekké válnak, és ezáltal a zenekarhoz való érzelmi kötődését elégíti ki. (mosolyog)
Miért pont Jens Bogrent választottátok a keveréshez, és mi az, amit ő adott hozzá az összképhez? Hogyan zajlott vele a munka a gyakorlatban?
Attila: Már a legelején felmerült, hogy a majdani debütáló lemezt egy külföldi szakemberrel kellene megkevertetni/masterizálni, ami nyilvánvalóan a nagyon komoly szakmai tudás és felszereltség mellett alapvetően nyitás, jó reklám lett volna külföld felé is. Mindenképpen olyan embert szerettünk volna, aki hozzánk hasonlóan nyitottabb, talán fiatalosabb hozzáállással tenné hozzá azt, amire szükségünk volna. Jens Bogren neve gyakorlatilag a legelsők közt merült fel szinte mindenkiben, ami a referenciáját tekintve nem volt meglepetés. Annak ellenére, hogy nem tartozik a „nagy öregek" közé, olyan elképesztően nívós zenekarokkal dolgozott már, mint például az Opeth, a Katatonia, a Paradise Lost, a Soilwork, az Amon Amarth, satöbbi... Egyébként abban az időben amikor nekiugrott a lemezünknek éppen az új Kreatorön, illetve God Forbidon dolgozott, sőt, még Jeff Loomis új albumát is nála masterelték. A munka gyakorlatilag leginkább emailezgetés útján zajlott: mi elküldtünk néhány alapinstrukciót, ő pedig azok, illetve a saját elképzelései alapján készített néhány verziót, amiket aztán egy-két változtatás után végleges formába is öntött. A keverésben akadtak egyébként saját ötletei is, amik sokat adtak hozzá egy-egy dalhoz. Hihetetlenül büszkék vagyunk arra, hogy vele dolgozhattunk – remélem, legközelebb is így lesz (mosolyog) –, a végeredmény pedig azt gondolom, önmagáért beszél.
Mit vártok az albumtól ti, és mit vár tőle a Sony? Vegyünk most itt egy kalap alá mindent az eladásoktól a Leander státuszáig!
Attila: Hazai pályán leginkább azt szerettük volna, ha a közönség egy olyan lemezt kaphat, ami mind megszólalásában, mind külső tartalmában is kiemelkedő értéket képviselhet. Éppen ezért nagyon sok energiát fordítottunk a jó dalok, a megszólalás és a többi mellett a teljes artworkre is. Ezen a téren iszonyatosan sokat köszönhetünk Borbás Róbertnek, aki a szakmájában már nagyon sokat letett az asztalra. Köszönjük Robi, egy ISTEN vagy!!! Eladás... Hááát, azt tudom, hogy a lemezt első körben olyan két-háromezres példányszámban gyártották le, ami elsőre kicsit talán soknak tűnhet, de a célkitűzés ennél sokkal nagyobb volt. Az album amúgy már két hete a MAHASZ lista harmadik helyén van, ami a listát megnézve szerintem óriási siker. Én a saját bőrömön tapasztaltam, és tapasztalom mind a mai napig, hogy muszáj merni nagyot álmodni és ezért kőkeményen megdolgozni, mert egy kis szerencsével nagyon sok mindent el lehet érni. Szeretnénk, ha Magyarországon ott lehetnénk az „élmezőnyben" olyan zenekarok mellett, mint például a Subscribe, a Depresszió, a Road vagy éppen a Tankcsapda. Nem titkolt vágyunk azonban az is, hogy a hazai sikerek mellett világuralomra is törhessünk! (nevet) Ha sikerülne megjelennünk Európában és Amerikában, illetve ha elkezdhetnénk turnézni is ezeken a helyeken, akkor első körben nagyon boldogok lennénk. A későbbiekben pedig szépen fokozatosan be akarunk törni a külföldi élmezőnybe is, ami nem lesz könnyű, de közösen a kiadóval úgy érzem, képesek lehetünk rá.
Leander: Én személy szerint a világuralommal már épp beérném! (nevet)
Miért pont a Szívidomár lett a címadó dal?
Attila: A kiadó javaslata alapján, amiért aztán foggal-körömmel meg is küzdöttek, mivel mi elsőre nagyon elleneztük az ötletet. Úgy gondoltuk, a klip és a szöveg miatt ez a dal nem tükrözné azt, amit amúgy a lemez maradék tizenkét nótája képvisel. Viszont ugyanakkor az is igaz, hogy egy másik kontextusban nézve valahol sikerült megérintenünk az embereket, ráadásul a borító meg a teljes artwork, illetve hát zeneileg maga a nóta sem enged erre a negatív felhangra következtetni. Az is nagy ereje szerintünk a címnek, hogy olyan egyedi és könnyen beazonosítható szófordulat, ami abszolút hozzánk köthető, mind magyarul, mind angolul – vagy legalábbis igyekszünk ezt minél több ember számára megmutatni.
Melyik dal a kedvencetek a lemezről, és miért éppen az?
Attila: Nekem az egyik legnagyobb személyes kedvencem a Bennem, ami talán a zenekar egyik legelőremutatóbb dala, eszenciája. Megmutatja, mennyi minden lakozik még bennünk, de közben a már-már talán jellegzetes, leanderesnek mondható hangzás is benne van. Kicsit olyan ez a dal, mint amilyen a This Godless Endeavor címadója volt a Nevermore-nál. Zeneileg a legnagyobb kihívás élőben is jól megszólaltatni ezt a témát.
Leander: Szintén a Bennemet mondanám, ami magába foglalja a legszélsőségesebb érzelmi kitöréseinket, de mégis a hitelesség keretein belül marad. Valahol a művészet és az ösztön találkozása.
Hogy születik egy Leander dal? Mi az, amit a négy tag egyenként hozzá tud tenni az ötletekhez?
Attila: Az alapötleteket általában Leander vagy én szállítjuk, amiket szerkezetileg ketten gyúrunk össze. Jozzy (Takács Jozzy gitáros) is sokszor hozzátette a saját elképzeléseit, a Reborn legbrutálisabb riffjei például az ő munkáját dicsérik – ami az egyik kedvenc riffem, ha már itt tartunk –, de a Ghost Away végén található akusztikus rész is az ő agymenése. Béla (Budai Béla dobos) általában már egy teljes demót kap kézhez, amit a saját filljeivel és groove-jaival tesz végül sokkal jobbá.
Hogyan jellemeznétek emberileg a zenekar tagjait?
Leander: Érdekes módon a zenekar összes tagját az kettőség jellemzi, ami a konzervatív értékek és rákkenroll egyvelegéből jön ki. Ez tökéletesen jellemzi a zenénket is, sok konfliktus forrása, de hát miről szól a zene, ha nem a „feloldásról"? (mosolyog)
Attila: Így van, oldódunk is eleget! (nevet)
Leander, a szövegírók közül kiket tekintesz etalonnak akár itthonról, akár külföldről? Hogyan születnek a szövegeitek?
Leander: Őszintén megmondom: sosem érdekeltek a szövegek, nem is értek hozzá, csak van mondanivalóm! (nevet) Általában a zenei részt írjuk meg először, aztán azt hallgatom körbe, és feljegyzem az összes gondolatot, ami eszembe jut. Aztán leülök és kiírok magamból mindent.
A mai napig nem szokványos megoldás az angol-magyar vegyes szövegek alkalmazása. Nem lenne célszerűbb a ti esetetekben vagy csak az egyik, vagy csak a másik változat a magyar kiadás esetében?
Leander: Sokáig hezitáltunk, hogy angolul vagy magyarul csináljuk-e, de annyi érv és ellenérv szólt mindkettő mellett, hogy úgy döntöttünk, kis hazánknak magyarul, a nagyvilágnak angolul toljuk.
Jeff Loomis maga választotta ki, melyik dalban bukkan majd fel, vagy ti javasoltátok neki a Bennemet? Mit szólt egyébként a zenéhez?
Attila: Már az első pillanatban, talán már azelőtt, hogy teljesen befejeztük volna a dalt, tudtam, ez lesz a tökéletes választás a számára. Szerencsére nagyon tetszett neki, de mondjuk már előre igent mondott! (nevet) Amúgy a többiek, Van, Warrel és Jim is nagyon szeretik, amit csinálunk, de eddig bárkinek mutattam a turnék során a zenét, mindenki nagyon pozitív volt velünk kapcsolatban. A Psychotic Waltz-os arcok közül páran például rajongóknak titulálják magukat! (mosolyog)
Problémás volt-e a feldolgozásoknál a jogok megszerzése? Esetleg ilyen okból nem került fel az albumra a Rihanna dal?
Leander: Nem volt problémás. Ha jól tudom, a Rihanna dalnál egyszerűen csak nem jött válasz a jogi kérelmekre, de a Lady Gaga és a Szomorú vasárnap esetében megkaptuk a feldolgozási jogot. Ami bizony nem kicsit megtisztelő.
Honnan jött az ötlet Lady Gaga és Rihanna után a Szomorú vasárnap átgyúrásához? Eredetiben mit jelent nektek ez a dal (persze ha jelent valamit), és mennyire volt tudatos a döntés abból a szempontból, hogy a világon mindenhol ismerik?
Leander: Nem ez volt a szempont, hanem egyszerűen mindketten úgy gondoltuk Attilával, hogy ha akarunk, sem tudunk elmenni e remekmű mellett! (nevet) Én dobtam fel az ötletet, mert ráadásul tudtam, hogy van a dalnak két eddig nemigen közismert versszaka, amelyekről úgy éreztem, hogy lehetőségeimhez képest meg szeretném őket mutatni a világnak. Aztán a dal összerakása közben elszabadult a pokol: Attila kicsit megpörgette az ütemmutatót, hozta a riffet, én pedig adottnak éreztem a feladatot, hogy oda kell rakni ezeket az „eltitkolt" versszakokat.
Bizonyára ti is sok olyan véleménnyel találkoztok, amelyek szerint a Leander lehet itthon a következő nagy rockcsapat. Szem előtt tartjátok-e az ilyen hangokat? Egyetértetek-e a hasonló kijelentésekkel?
Attila: Hallottunk már ilyen és ehhez hasonló véleményeket, azonban mi szeretnénk mindent a saját utunkon bejárni. Így nem szempont az, hogy valami olyasmit csináljunk, ami által a legmesszebbre juthatnánk el, viszont amit csinálunk, azt a lehető legjobban szeretnénk csinálni. Egyelőre úgy tűnik, erre hála az égnek van is igény! Nagyon bízunk magunkban és a közönségben is, úgyhogy reméljük, igaza lesz az ezen a véleményen lévőknek.
Leander: Igazuk lesz! (nevet)
Mennyire láttok esélyt arra, hogy a zenekar tényleg megvesse a lábát külföldön? Miben tud ehhez hozzájárulni a magyar Sony?
Attila: Abszolút hisszük, sőt, látjuk: meg fogjuk tudni kapni azt az esélyt, hogy bizonyíthassunk, amiben rengeteget köszönhetünk a Sony Music Hungary csapatának. Nagyon sokat számít az a hit és elszántság, ami a közös munkánkat jellemzi, és már most vannak olyan dolgok, amik rettenetesen előremutatóak és a maguk nemében egyedülállóak egy magyar metal zenekar életében. Jeff Loomis vendégszereplése is mérföldkő lehet a csapat számára, hiszen a szakma tudja: az ő neve sok mindenre garancia. Vannak amúgy más terveink is a külföldi megjelenéssel kapcsolatban, de mindent csak a maga idejében...
Miben tér majd el a külföldi kiadás a hazaitól? Mikorra várható ennek a megjelenése, és mennyi plusz melótok lesz vele?
Attila: A felvételek már nagyjából összeálltak, még egy-két apróbb változtatás, akár plusz; jöhet hozzá. Zeneileg változtatás nem nagyon lesz benne, helyenként a keverés, a hangszercsoportok arányai változnak picikét. Pontos dátumot még nem tudunk mondani, de ha minden jól megy, egy-két hónapon belül meg fog tudni jelenni a lemez, ráadásul egy messzi-messzi galaxisban! (mosolyog)
Melyek most a következő lépések a zenekar számára koncertfronton és egyéb téren?
Attila: Szeretnénk még jobban visszaadni élőben is azt, amit a lemezen hallhat a közönség, de ez egy folyamat, ami eddig szerencsére elég jó úton halad – legalábbis mi szeretnénk azt hinni. Tervezzük, hogy koncertfronton is egységesebb, profibb megjelenést tudjunk nyújtani molinóval, még profibb merch-csel, és a többi, és a többi.
Szerintetek hogyan tud ma egy rockcsapat építkezni itthon, tekintve a jól ismert problémákat és a gazdasági nehézségeket? Mennyiben van lehetőség más utakat befutni, mint az összes többi banda?
Leander: Személy szerint úgy gondolom, hogy ha valami jó, és valaki megoldást vagy megnyugvást talál benne, akkor más is fog. Tehát egyszerűen: ha valami jó, akkor muszáj neki működnie. Most a Facebook – YouTube kör működik, amit nekünk nagy szerencsével sikerült még az elején elkapni, de mindig lesznek újabb innovációk, amiket érdemes meglovagolni. Mi már nem is gondolkodunk hazai tévékben és rádiókban, mert soha nem jutnánk el annyi emberhez, mint így. Egyszer persze ez a kör is bezárul, és kinyílik egy másik. Reméljük, ott is szerencsénk lesz! (mosolyog) Másrészről fontos dolog, hogy ami egyszerűen csak jó, nem biztos, hogy megéli azt a gyors fejlődést, ami szükséges az inspiráció megtartásához. Erre szoktam azt mondani, hogy át kell lépni egy bizonyos ingerküszöböt. Mert ha ez sikerül, akkor az emberben elkezd dolgozni egy bizonyos belső kényszer, hogy megmutassa, megossza, amit ő abban a pillanatban érez, és így hatványozottan tud fejlődni a dolog. Ami aztán újabb inspiratív élményt eredményez. Na, ezt lehet, hogy kicsit bonyolultan fogalmaztam meg! (nevet)
Összességében kikkel, mely zenekarokkal éreztek rokonságot itthonról és külföldről?
Attila: Főleg a Bennem vagy akár a Ghost Away alapján szeretném azt hinni, hogy megvan a zenekarban egyfajta muse-os, akár queenes, néhol akár filmzenei világ, hangulat, ami fűszerezve van a kőkemény akár nevermore-os riffekkel, illetve popzenei ívű, nagyságú, arcba- és fülbemászó refrénekkel. Sokan hasonlítják a Leandert Devin Townsendhez, ami amellett, hogy nem éppen kis dicséret, talán annyiban megállja a helyét, hogy mi is próbálunk mindig valami újat, akár teljes őrültséget, szélsőséges dinamikájú dolgot csinálni.
Leander, édesapád mit szól a zenédhez? Mennyire befolyásolta a te zenei fejlődésedet az, hogy ő is zenél?
Leander: Amikor annyi idős volt, mint én, ő is basszusgitáros/énekes volt egy „rock"zenekarban. Sajnos az még az az idő volt, amikor kis hazánk csak egy-két ilyen zenekart bírt el, úgyhogy hiába állt mögöttük a tömeg, nem tudtak továbbmenni. Kiskorom óta mondja, hogy akármi legyek, csak ne zenész, aztán vett nekem hangszereket, és ellát napi negyven-ötven jótanáccsal! (nevet)
Attila, Warrel Dane pár hónapja azt nyilatkozta, hogy számít rád továbbra is a Nevermore-ban. Mi a helyzet most ezen a téren? Tartjátok a kapcsolatot?
Attila: Tartjuk a kapcsolatot, Jeffnek például én is játszottam egy szólót a lemezén, ami szakmailag talán az eddigi legnagyobb elismerés a számomra, de ugyanígy csináltam két vendégszólót Van Williams legújabb Pure Sweet Hell lemezére is, ahol olyan vendégek szerepeltek még, mint például Glen Drover, Chris Amott vagy éppen Steve Smyth. Sőt, a remélhetőleg még idén elkészülő szólólemezemen Van fog dobolni. Hogy mi lesz a Nevermore-ral, azt még nem tudom, és úgy gondolom, korai lenne még bármit is mondani a lehetséges folytatásról. Warreléknek most a Sanctuaryre, utána pedig véleményem szerint egy újabb Warrel Dane szólólemezre kellene fókuszálniuk, amiben szintén számítanak rám.
Ha előretekintetek 2013 tavaszára, hol szeretnétek látni a Leandert?
Attila: Szeretném, ha elmondhatnánk, hogy sikerrel jelentünk meg mind Amerikában, mind Európában, amiket legalább egy, de akár több nagyobb külföldi turné is követne, hasonló sikerekkel, hogy aztán 2013-ban még több emberhez, még több helyre juttathatnánk el a zenénket – és nem csak a hálószobákba! (nevet)
Leander: Tavasszal már jó idő van, úgyhogy vissza lehet vinni az udvarra! (nevet)
Leander, avagy a Youtube betyárok
A Leander zenekar frontemberével beszélgettünk, szegedi koncertjük után. Ez nem volt egyszerű feladat a kajacsatázó zenésztársak és a türelmetlen rajongó lánykák miatt, de csak összehoztuk.
„Szeretek enni meg zenélni meg a nőket, ezenkívül semmihez nem értek, bár a nőkhöz sem értek, de valamiért szerencsém van a dologban.” – így mutatkozott be, Leander, a Leander zenekar frontembere, szegedi koncertjük után.
PartyPonty: Mikor kezdted a zenélést, milyen hangszereken játszol és honnan jött számodra a zene szeretete?
Ötévesen kezdem el zongorázni, tizenhárom évesen kezdtem el basszusgitározni, valamikor a gimnázium elején gitározni. Aztán 20 éves korom környékén énekeltem ki az első hangot: nem volt szép. A szüleim találták ki, hogy kezdjek el zongorázni, mert úgy gondolták, hogy az ilyesmit fiatalon kell elkezdeni, és igazuk volt.
PartyPonty: Hogy állt össze a Leander zenekar? Mutasd be kérlek a zenekart, hogy találtatok egymásra, milyen a közös munka?
Vörös Attila (gitár) egy fórumon találta meg a Csak Te dalt és rám írt, hogy kellene valami kis közös dolgot csinálni. Ekkor kezdett el beszállni a szólókba, majd a Szomorú Vasárnap óta már minden gitárért ő a felelős, aminek én nagyon örülök, mert nem vagyok egy túl jó gitáros, ő viszont igen. Volt egy tribute fesztivál, ahol eltoltunk 3 saját számot és háromszoros teltházat csináltunk, egyértelmű volt, hogy zenekarrá kell formálódni. Jozzy-t (gitár) a Wendigo-ból ismerte Attila, Bélával (dob) pedig a Pantera Tribute-ben tolják együtt, szóval mindkettőjüket ő hozta. Én pedig hálás vagyok, mert nagyon jó kis társaság lett ebből a kvartettből és megtisztelő ilyen zseniális zenészekkel együtt melózni.
PartyPonty: A YouTube-on Te elég sokat „betyárkodtál”, több videót is feltöltöttél, amiket eleinte nagyrészt egyedül készítettél. Miért csináltad ezeket, milyen volt megvalósítani őket? Mit szólsz a videók népszerűségéhez?
Egyszerűen csak bepattannak az ötletek, és erős késztetést érzek arra, hogy ezt lássam és halljam, muszáj megcsinálni. Másrészt pedig csak az érdekel, hogy nem magamnak zenélek, szeretnék adni valamit az embereknek. Egyelőre még nem fogtam fel, hogy ez mennyire sikeres, mindenki mondja, hogy ez mekkora nagy dolog, tény, hogy nagyon sok ember áll mögöttünk.
PartyPonty: Lady Gaga: Bad Romance metálosan, hogy is volt ez?
Külföldön voltam és meghallottam ezt a dalt, és csak annyit éreztem, hogy jó ez a szám, de nekem nem nyílik ki eléggé. Hát szóltam Vörös Attilának, hogy csináljuk már meg, de mondta, hogy hát ezt ő nem szívesen vállalná, így megcsináltam egyedül. Attila meg utólag megbánta, hogy kimaradt a mókából.
PartyPonty: Merre koncerteztetek eddig és mit terveztek a jövőre nézve?
Most ősszel bejártuk az egész országot, elég állat buli volt. Aztán december 16-án Pesten zártuk a turnét, télen volt pár nagyobb klub-buli, nyáron meg persze a fesztiválok. Mögénk állt a Sony kiadó és elég nagy dolgokról beszéltünk – igen nagy zenekarok előtt tudnák fellépni és külföldi megjelenések is szóba kerültek, aztán meglátjuk, hogy mi lesz ebből. Közben erősen dolgozunk a lemezen, ami év elején fog megjelenni és reméljük, a közönség ugyanúgy fogja szeretni, mint az eddigi dalokat.
Leander kicsit szerényen fogalmazott gitártudásáról, pedig azért tud a srác. Ezt bizonyítja Garabonzciás-beli koncertjük, ahol nagyon remek volt a hangulat, többször is visszatapsolták őket. Akik kíváncsiak a számaikra, azok menjenek fel a YouTube-ra és hallgassák meg a dalaikat, megéri. A zenekar számai ingyen letölthetőek a http://musicleander.atw.hu/ címről.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
