Látni akartál, hát itt vagyok,
A szerepem vállalom az voltam, aki most is vagyok.
Tudom a semmi, több mint kevés,
Az úton féltem, de érzem, ott leszel a végén.
Játszottunk mi már eleget,
Valami bennünk halkan él,
Ami több mint néma emlék.
Én már voltam, voltam szent,
Ki darabokra hullva ezerszer megfogadta:
Refr.:
Nem akarok többé játszani,
Tudom jól, hogy minden erről szól.
Ma lehetek én a gyenge, szívem tele félelemmel,
S mégis te vagy az aki körbe ér és visszatér.
Hiányzik minden mit megadhatnál,
De sosem fogsz adni, mert te te vagy, én pedig az aki.
Tudom a kevés, több mint a semmi,
Az úton féltem, de érzem, ott leszel a végén.
Játszottunk mi már eleget,
Valami bennünk halkan él,
Ami több mint néma emlék.
Én, én már voltam, voltam bűnös,
Darabokra hullva mindenem feladtam.
Refr.:
Nem akarok többé játszani
Tudom jól, hogy minden erről szól. (minden erről szól)
Ma lehetek én a gyenge, szívem tele félelemmel,
S mégis te vagy az aki körbe ér és visszatér.
[solo: Vörös Attila (?) ]
Látni akartál, hát itt vagyok,
A szerepem vállalom az voltam, aki most is vagyok.
Tudom a semmi, több mint kevés,
Az úton féltem, de érzem, ott leszel a végén.
|