Csendesen öldöklő magány,
Folyt le szobám falán.
Megtelt lassan a légtér,
Küzdöttem ott a létért.
Láttam elfogyni az időt,
Láttam, hogy folytja meg őt.
A nagyúr kié minden óra
Ott lakik a negyedik dimenzióba'.
Lesz egy rab mikor eljön érted,
Azt mondja letelt és itt a véged.
Létezését tényként kapod,
Belőle hasznot hajtasz, de nem uralhatod.
Színtelen idő, mindent elvivő,
Az ősi erő, minden felett áll,
Színtelen idő, mindent elvivő,
Az ősi erő, minden felett áll.
A fiataloknak ad, az idősektől elvesz,
Régóta működő ősi rend ez.
Bölcsességet hordoz, és pusztulást,
És fáradhatatlanul sírokat ás.
Megérthetetlen és láthatatlan,
Megérinthetetlen és tapasztalatlan.
Tapasztalt öreg ő megértő
Az áttetsző gyilkos idő.
Ki az órában ott jár, és ütemet ad,
Ha táncra hív, hát nehogy megtagadd.
Hiába futsz, mert úgyis megtalál,
Kivel minden nap táncolok, a halál.
Színtelen idő, mindent elvivő,
Az ősi erő, minden felett áll,
Színtelen idő, mindent elvivő,
Az ősi erő, minden felett áll.
Erősen bárminél amit valaha is építettél,
Ezen a földön minden az ő markában vész el.
Megállíthatatlanul elsodor mindent maga előtt,
Ha az útjába kerülsz, visz magával.
Visz magával.
Ő a nagy karmester
Eljön érted egyszer
Eljátszik majd egy dalt
??? ( ezt a részt nem nagyon lehet érteni...)
Színtelen idő, mindent elvivő,
Az ősi erő, minden felett áll,
Színtelen idő, mindent elvivő,
Az ősi erő, minden felett áll.
Köszönet érte Csóka Lacinak és Lillának!
|