A padlón reszketve testem a hideg rázza,
ereimben mérged lesz eljövendő napjaim átka.
A szorosan ölelt kígyót ősi ösztön hajtja:
gyerünk nem néz oda harapd már rajta, rajta.
Hiába minden, minden mit érte tettem
a gyilkolás vágya benne elrejthetetlen.
Mikor a testemmel melegítem őt fel,
kinyílik a szája és belémmar hideg vérrel.
Rfr: Széttépett érzelmek, vége mindennek,
hidd el gyűlöllek megöl a fájdalom,
kést szúrtál szívembe egyre mélyebbre
kéllyel élvezve halotti ágyamon.
Nem tudod mit tettél,
elvettél
mindent tőlem minden jót
megtagadó
őrült vad lett
belőle.
Mérged megfertőzött vírusként leépítve,
a harcban elgyengült lelekem végleg kikészítve.
Világom összeomlott, falai rámdőltek,
levegőm egyre fogy már, megmentők nem jönnek.
Hogyha kijutok egyszer és újjáépítem
megtalállak, bárhová bújsz és a méregfogadat kitépem.
Rfr.: Széttépett érzelmek, vége mindennek,
hidd el gyűlöllek megöl a fájdalom,
kést szúrtál szívembe egyre mélyebbre
kéllyel élvezve halotti ágyamon.
|