Refr.:
Mikor ránk szakad a sötét ég,
Az utolsó dobbanásban hallod még,
Hallod még,
Nappalba fordul az éj.

Ma reggel minden más lett,
Körülölel, hogy szeretni szeretnél.
Ma reggel megbocsátasz azoknak,
Kik más csillagokról jöttek és nem értenek meg,
Ma reggel utolsó könnycsepp a tengerbe,
Az első őszinte lélegzet,
Többé nem rontod el...

Két karoddal sosem éred el a csillagokat,
De egyetlen gondolat elhozza,
És néha egy őszinte szóval
Megváltod sorsodat,
Mikor belülről érzed, úgy őszintén,
Te többet adtál, mit Ő valaha várt.

Refr.:
Mikor ránk szakad a sötét ég,
Én ott leszek a szíved mélyén,
Utolsó dobbanásban hallod még,
Ahogy nappalba fordul az éj,
Nappalba fordul az éj.

Ma reggel megtanultad, mi az a hála,
Magadba zártadőket, kik arra érdemesek,
Azon kevesek, kik tisztán látnak téged,
És benned rejlő gyermek,
Ott van a csoda a szemében,
Csak tartsad zárva, hogy tisztán lássad,
Mindenre tudod a választ.

A láthatatlan, mindent körbevevő falakban,
Zárt szemekkel látnak,
S némán feléd kiáltnak,
És van benned elég erő, hogy meghalljad a szavak mögött,
Ők is csak a napra várnak, mikor maguknak megbocsátanak.

Refr.:
Mikor ránk szakad a sötét ég,
Én ott leszek a szíved mélyén,
Utolsó dobbanásban hallod még,
Ahogy nappalba fordul az éj,
Nappalba fordul az éj.

Mikor ránk szakad a sötét ég,
Én ott leszek a szíved mélyén,
Utolsó dobbanásban hallod még,
Ahogy nappalba fordul az éj,
Nappalba fordul az éj.